Egy fenékkel két lovat – Thury Gábor jegyzete

TALÁN NEM IS SZENZÁCIÓ, hogy a labdarúgó NB I elhalasztott mérkőzésén a Ferencváros 5–4-es vereséget szenvedett Debrecenben úgy, hogy a hazaiak Bárány Donát mesterhármasával 3–0-ra, majd 5–3-ra is vezettek. A zöld-fehérek ugyan még mindig egy találkozóval kevesebbet játszottak, mint a Puskás Akadémia, de a vesztett pontok tekintetében a felcsútiak pontelőnnyel állnak a tabella élén, ráadásul a gólkülönbségük is jobb (+12), mint a Fradié (+10). A Ferencváros Debrecenben ugyanúgy háromgólos hátrányba került, mint a Groupama Arénában a Diósgyőr ellen, akkor a hazaiak döntetlenre mentették a mérkőzést. Nyolc győzelemmel, négy döntetlennel és két vereséggel áll – ugyanakkor az Európa-ligában parádésan menetel a Fradi.

Feloldható ez a kettősség vagy úgyis a Fradi nyeri meg a bajnokságot? Mert valljuk be, az együttes kétarcú szereplése miatt ez a kérdés tolakodik előre. Vagy fogadjuk el, hogy nem lehet mindkét porondon egyformán helytállni. Ha nem a magyar futball kirakatcsapatáról lenne szó, még akceptálható is lenne ez a felvetés. Ráadásul az a kettősség is tetten érhető, hogy a zöld-fehéreknek mindenképpen meg kell nyerniük a bajnokságot, hogy a BL-ben vagy az Európa-ligában pályára léphessenek – az ottani sikeres szereplés viszont a magyar futball elismertségét is növeli, s nem mellékesen hozza a pénzt a klub kasszájába.

Tehát: meg lehet ülni egy fenékkel két lovat?

Gyakran elhangzik, a honi bajnokság nem a magas szintű labdarúgás kohója – ha így lenne, talán elnézhetők lennének a Ferencváros botlásai. Az is érthető – bár profikról beszélünk –, hogy a hazai élvonal nemigen motivál, a végén úgyis mindig a Fradi nyer… Ám van ennek több hátulütője. Az egyik, hogy egy Európa-liga-ellenfél nem engedné a magyar bajnokot például háromgólos hátrányból felzárkózni. A másik, hogy a fair play szelleme megköveteli, ne írjuk le a felcsútiakat és a többi együttest se.

A többfrontos menetelés posztonként legalább két hasonló képességű futballistát követel a keretbe, így lehet a maximumra törekedni. Nem mondom, hogy a Fradinak százszázalékos bajnokságot kellene nyernie, mint 1932-ben – az NB I ugyancsak 12 csapatos volt! –, mert ez ritka, ám a jelenlegi erőviszonyok között elképzelhető.

Hogy hogyan?

Hiába az aranyérem, bizonyos döntetlen- és vereségszám erősen befolyásolná a prémium nagyságát.

Rögtön jobban passzolnának a fenékhez a lovak.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!