Kétszer kettő – Malonyai Péter jegyzete

A matematika komoly tudomány, így aztán igazán méltatlan szóba hozni a diósgyőri futballcsapat kapcsán. Viszont muszáj, hiszen a csapatnak még vannak matematikai esélyei arra, hogy első osztályú maradjon.

Pontok, győzelmek, adott és kapott gólok, számszerűsíthető mindegyik, ám meghagyom azoknak, akiknek az osztás, szorzás, összeadás, kivonás is fontos, ha a futballról van szó. Majd' azt mondtam, játékról, de ez csak reflex, mert arról szó sincs a DVTK esetében. Egyébként sem egy nagy was ist das – ahogy mifelénk mondják – a társaság, ám a tegnapi Újpest elleni sorsdöntő meccs után még a német nyelvbe ültetett magyar kiszólás is méltatlan. Ezúttal a németre nézve, azért mégiscsak világnyelv.

Hogy ne beszéljek mellé, nálam a DVTK akkor sem NB I-es csapat, ha a csillagok állása, a vakszerencse úgy hozza, hogy marad a tizenkettő között. Nem utolsósorban azért, mert ha máskor nem, hát most, amikor minden kötél szakad(t), illett volna elsöprő lendülettel jönni-menni a pályán, azt kellett volna éreznem kívülállóként, hogy csak észbe kaptak a fiúk, s az oly fontos meccset valóban lehetőségnek érzik.

Jó, jó tudom, nem szokás mostanság fejjel menni a falnak, a szent taktika, a zárások, a fel- és bepasszok, meg persze az oly sokat hangoztatott biztonság hatalmas fegyver az edzők kezében, bármelyikük képes hosszasan magyarázni róluk, sőt, akár rajzolgatni is, csak hát – sajna – a futballban még mindig a gólok számítanak, a szabadkézi rajz tudománya nem ér diadalt.

Az Újpest elleni meccs után Polgár játékos azt mondta, hogy mindent megtettek a győzelemért. Nincs okom rá, hogy kételkedjek a szavaiban, viszont így rosszabb a helyzet, azaz: ennyit tudnak. Zekic edző is csak annyit árult el, hogy képtelenek voltak gólt lőni. Ha nekem kellett volna tennem valamit ellene, szóljon, vállalom a felelősséget.

Ha megkérdezik, melyik volt a meccs legizgalmasabb pillanata, egyértelműan arra szavazok, amikor Andó Szabó bíró parádés elzárással vitte földre Molnár csatárt. Azonnal odament, felsegítette, szép gesztus volt, ritka, hogy egy bíró felvillant valamit az emberi oldalból.

Az Újpest viszont megúszta, ám ne gondoljuk, hogy parádés produkcióval menekült meg. A legjobb emberük a lefújás utáni nyilatkozatnál, Oenning edzőnek tolmácsoló hölgy volt – folyékonyan, a szakmát ismerve beszélt, a hosszabb monológokat is híven adta vissza.

Ő tényleg profi – nála a kétszer kettő mindig négy.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!