Ráncfelvarrás – Deák Zsigmond jegyzete

Egy amerikai írónő, Rainbow Rowell szerint a felelősség ráncosít, ha ez igaz, most egyre több magyar futballklub vezetőinek barázdálódik az arca, ráadásul mások, az MLSZ illetékesei helyett. Szerintem ugyanis hibás megközelítés, hogy a járvány szorításában vergődő csapatok ellenfeleinek kell és lehet dönteniük arról, elfogadják-e szerencsétlenül járt, koronavírusos betegekkel teli riválisuk halasztási kérelmét, avagy sem. Emiatt lett a visszautasítás miatt patás ördög a Fradi Pakson, aztán az MTK és a Diósgyőr Újpesten, a Honvéd óhaját akceptáló Budafok pedig a mesebeli jó tündér Kispesten (hogy az NB I mellett egyéb bajnokságból, kupából már ne is említsek példát).

Mivel a sor vélhetőleg egyre hosszabb lesz az újabb és újabb esetekkel, amíg velünk a kór, folyamatosan ott a felesleges konfrontáció lehetősége, amely sokáig, akár évekig mérgezheti az érintett gárdák és szurkolóik viszonyát – teljesen feleslegesen. Nem beszélve arról, hogy bárki bármikor kerülhet hasonló szituációba, s akkor várhatja, hogy a másik fél segítsen, amikor ő nem tette meg korábban. Azt pedig már el sem merem képzelni, ha valaki nem adja vissza a gesztust, hanem (mondjuk a kiesést elkerülendő) a biztos pontokat választja a rivális ifijei ellen. Az aztán örök harag...

Ha most azt gondolják, ismerem a klubvezetők egyetlen helyes válaszát, s kardoskodni fogok a tiszta sportszerűség („nem tehetnek róla, rendesek vagyunk, halasztunk”) vagy épp ellenkezőleg, a racionalitás („sűrű a program, kell a pont, nem halasztunk”) mellett, bizonyára csalódást okozok, mert nem ismerem az ebben a helyzetben adekvát döntést. Talán mert nincs ilyen. De nem is ez a lényeg, hiszen ki lehetne iktatni az egész problémakört a döntési mechanizmusból egyszerűen azzal, hogy a bajnokságot kiíró szerv, jelen esetben az MLSZ nem osztja meg a résztvevőkkel a felelősséget, hanem vállalja. Nem egyedi a példa, több más nemzeti szövetség, sőt kontinentális szinten az UEFA is azt mondja, ha van a vírusos csapatnak tizenhárom egészséges játékosa, van meccs, ha nincs, akkor nincs. A pótlás már más kérdés, de azért általában akad még hely a naptárban, manapság az enyhe télnek köszönhetően már vidáman lehet focizni decemberben és februárban, nem beszélve a kötelezően fűtött pályákról.

Javaslatom szerint tehát az MLSZ vállalja fel a döntés ódiumát, hozzon olyan általános szabályt, amellyel nem ugrasztja egymás torkának a klubokat. Egyetlen ránc, de ennyit megér, s még jól is áll.