A nagy visszatérés – Pietsch Tibor jegyzete

Amikor hétfő reggel az egyik újbudai konditeremben megkérdezem Ricsitől, a Budafok szerfelett elhivatott utánpótlásedzőjétől, hogy este kimegy-e a meccsre, úgy néz rám, mintha a fejére akarnám ejteni a huszonöt kilós tárcsát. Amikor felocsúdik, közli, naná, hogy megy, és ha én is akarok, iparkodjak, mert alig egy-két száz jegy maradt a kasszában – úgy, hogy megnyitottak még egy szektort.
Amikor hétfő reggel az egyik újbudai konditeremben megkérdezem Ricsitől, a Budafok szerfelett elhivatott utánpótlásedzőjétől, hogy este kimegy-e a meccsre, úgy néz rám, mintha a fejére akarnám ejteni a huszonöt kilós tárcsát. Amikor felocsúdik, közli, naná, hogy megy, és ha én is akarok, iparkodjak, mert alig egy-két száz jegy maradt a kasszában – úgy, hogy megnyitottak még egy szektort.

Másfél órával a kezdés előtt a XXII. kerületi egyesület honlapja világgá kürtöli: az összes belépő gazdára talált, az élvonalba 74 esztendő elteltével visszatérő csapat telt ház előtt fogadhatja a Kisvárdát. S ha a BMTE már-már mesébe illő sztoriját nézzük, még azt sem tartjuk kizártnak, hogy az ősbudafokiak között akad olyan, aki gyerekfejjel még szemtanúja volt a piros-feketék legutóbbi első osztályú mérkőzésének, az 1946. május 12-én rendezett Budafoki MTE–Dózsa MaDISz találkozónak. Bár arra már nem vennénk mérget, hogy álmából felkeltve is tudja, aznap a Várhegyi, Palaga, Farkasvölgyi, Dudás, Hegyi, Varga, Hegyes, Hortobágyi, Jávor, Batke, Hidas tizeneggyel állt fel kedvenc csapata…

S a mese folytatódik: 13 perc sem telik el a már-már történelminek tekinthető mérkőzésből, amikor a 29 évesen pályafutása első NB I-es meccsét játszó csapatkapitány, Kovács Dávid vezetéshez juttatja a BMTE-t. Hogy közben leszakad az ég, senkit sem zavar, a Budapest, Promontor utca 89. alatt (is) azt vallják, akkor kell futballozni, amikor jól esik… Az viszont aligha esik jól a budafokiaknak, hogy Fernando Viana „postafordultával” egyenlít. Ugyanakkor élünk a gyanúperrel, ha tavaly ilyenkor, amikor hat nappal a Csákvár otthonában elszenvedett 2–1-es vereség után éppen a másnapi, Budaörs elleni NB II-es csörtére készülődtek, valaki garantálja nekik, hogy 2020. augusztus 17-én amiatt bosszankodnak, mert a takaros kis stadionjukban egy élvonalbeli meccsen gólt kapnak, feltehetőleg felkínáltak volna az illetőnek egy korlátlan fogyasztásra feljogosító belépőt a hagyományos pezsgő- és borfesztiválra…

A nagy durranás mindazonáltal hátravan: villámlik, mennydörög, de Ricsi és a többiek óriási örömére Vaszicsku Gergő megszerzi a győztes gólt. A pálya úszik a vízben – Budafok meg a boldogságban.
A visszatérésnek is meg kell adni a módját, na!