Vedd a hazait! – Bodnár Zalán jegyzete

Az elmúlt években az volt a jellemző, hogy azok az NB I-es futballklubok, amelyek megtehetik, külföldi vezetőedzőt szerződtetnek. Sőt nem csak azok, volt, hogy a tizenkét csapat közül hét-nyolcnak is légiós szakember ült a kispadján, a legutóbbi bajnokság rajtján például – ha a kettős állampolgár Tomiszlav Szivicset is idevesszük – hat.

A jelen állás szerint azonban a következő idény kezdetén csak három külföldi edzővel (Szerhij Rebrov, Predrag Rogan, Michael Boris) startol az NB I. Persze nem csak emiatt látszik úgy, mintha valamennyire kezdenének felértékelődni a magyar szakemberek a honi klubvezetők körében.

Hozzájárulhatott ehhez Kuttor Attila munkája, aki két év alatt a biztos kiesőnek látszó Mezőkövesdből faragott sztárok nélkül csaknem dobogós és kupadöntős együttest. Hozzájárulhatott az is, hogy miután hét évig nem nyert Magyar Kupát magyar vezetőedző, idén a Honvéd–Mezőkövesd döntőben Pisont István csapata találkozott Kuttor Attila gárdájával. És sok egyéb bizonyító példát is láthatunk. Az olasz Giuseppe Sannino távozása után a beugró Pisont István szépen rendbe tette a Honvédot, mint ahogy néhány hónappal korábban Diósgyőrben Feczkó Tamás feledtette látványosan a spanyol Fernando Fernándezt. Noha külföldi edzők tucatjai ajánlgatták magukat Bódog Tamás utódjául Kisvárdán, és Révész Attila sportigazgató is elmondta, elsősorban külföldi vagy külföldről hazatérő magyar edzőben gondolkodik, végül mégis Supka Attila győzte meg az állásinterjún.

És itt a legfrissebb, legszemléletesebb példa: a Mol Fehérvár FC a legutóbb a Zalaegerszeget irányító és sikeresen benn tartó Márton Gábort választotta a menesztett spanyol Joan Carrillo helyére.

Márpedig a két legtehetősebb magyar klub, a Ferencváros és a Mol Fehérvár mostanában nem sűrűn adott lehetőséget magyar szakvezetőnek: a zöld-fehéreknél Détári Lajos 2012-es, a piros-kékeknél Horváth Ferenc 2016-os távozása óta csak külföldi szakember dolgozott. Most viszont a fehérváriak nem csupán kinézték maguknak Mártont – akinek de jure nem, ám de facto nagyon is volt csapata – , hanem rendkívül határozottan demonstrálták is, hogy rá van szükségük.

„Vedd a hazait! Védd a hazait!” – szól a koronavírus idején életre kelt kampányszlogen, és a földi eper, a cseresznye vagy a fokhagyma tekintetében engem maradéktalanul meggyőzött. Most már az edzőkön a sor, hogy bizonyítsanak.