Taposómalom – Voleszák Gábor jegyzete

Szándékosan fürkésztem Nebojsa Vignjevics arcát. Figyeltem, meg-megrándul-e a szeme sarka a szombati, Kisvárda elleni idegenbeli bajnoki közben. Az újpestiek (most már) volt szakvezetője azonban szenvtelenül ücsörgött a kispadon. Közönyösen figyelte, amint együttese immár tizenharmadik alkalommal marad alul az idényben.

Úgy ismertem meg Nebojsa Vignjevicset, mint aki minden mérkőzés miatt ezer fokon ég. Emlékszem, megvolt a maga kitaposott helye a Megyeri úti klubház bejáratával szemközti fánál, ahol a hazai találkozókra „hangolt”. Többször is egy fatörzs mögött megbújva toporgott, hogy levezesse a meccskezdés előtti feszültséget.

Még egy éve is igaz volt rá, hogy minden mérkőzésen, minden edzésen győzni akart. Sőt tavaly augusztusban azt nyilatkozta lapunknak a távozását követelő szurkolók kapcsán: „Érezni fogom, ha eljön a búcsú ideje. De még tudok segíteni.” A csapat akkor nehéz helyzetben volt (négy forduló alatt négy pontot gyűjtött), most meg már a kiesés réme fenyegeti.

S tessék, Roderick Duchatelet tulajdonos és Vignjevics is rájött, elérkezett a pillanat, hogy jobb külön, mint együtt. Az edzővel készült mostani interjúnkban azt olvasom: ő már két hónappal ezelőtt felvetette a belgának, hogy itt az idő a váltásra. Duchatelet ugyanakkor nem állt még készen új vezetőedző után nézni (vagy nem tudhatta, mi lesz a koronavírus-járvány miatt félbeszakított bajnokság sorsa...), nem mellékesen: hitt a beosztottjában, akiből viszont látszólag a remény utolsó cseppje is elpárolgott.

Az újpesti taposómalom bedarálta az NB I legrégebben (2013 októbere) hivatalban lévő vezetőedzőjét. Az állandó csapatépítés, a keret toldozgatása-foldozgatása felőrölte erejét, belátta, nincs tovább. Most honfitársa, Predrag Rogan feladata lesz, hogy lelkesedést és önbizalmat öntsön a labdarúgókba, akik volt szakvezetőjük szerint e téren nem állnak túlságosan jól. Sőt a Kisvárdán beugró kapus, Banai Dávid odáig ment, hogy azt mondta értékelésében: „Néhány játékosnak el kell gondolkodnia azon, hogy akarja-e a bennmaradást.” (Ja, ha ezen gondolkodni kell...)

„Az élet megy tovább” – vetette még oda Nebojsa Vignjevics. Írhatnám ehhez kapcsolódva: az ég kék, az Újpest majd jövőre... – és a fű is kizöldül a fa tövében.