Élet van! – Vincze András jegyzete

Szurkolásügyekben általában szkeptikus vagyok, egyrészt távol áll tőlem a zajongás, másrészt valamiért sokkal jobban elfogadom a japán drukkermentalitást (a meccs lefújását követően tip-topra kitakarítják maguk után a lelátót), mint a petárdadurrogtatós, konfettiszórós hejehujázást, de…

De van egy emlékem, ami miatt mindig megemelem a kalapom a fanatikus meccsre járók előtt, mi több, feltétel nélkül elhiszem, hogy szép számmal vannak, akik egész egyszerűen nem tudnak meglenni helyszíni meccsnézés nélkül. Anno egy régi, kedves BLSZ IV. osztályú csapat, a Tabán FC már enyhén túlkoros és -súlyos örökös cseréjeként meglepetten láttam, hogy a baráti társaságból verbuválódott amatőr egylet (és még egyszer leírom, hogy a „blasznégyről”, tehát a budapesti futball legalsó osztályáról szól a sztori) meccseire klubzászlóval felszerelt szurkolói csoport (!) jár ki. A tucatnyi drukkersrácnál – és két lánynál! – volt síp, dob, hangkürt, rigmust is faragtak (mondjuk, ilyet: „Ne félj, babám, pályán a Tabán!”), s kiderült, az internet bugyraiban bukkantak rá a csapatra, megtetszett nekik a negyedosztály, a klublogó, a sárga-zöld-fekete szín, és onnantól az egész idényben jöttek mindenhová a Szpari-pályától egészen Budafokig „tabánozni”. Mondjuk, kevés ünnepelnivalójuk volt, mert akkoriban meccset alig nyert a csapat, viszont az ellenfél játékosai, valamint a tényleg sokat, no de ilyet még sohasem látott BLSZ-bírók nem kis meghökkenéssel figyelték s hallgatták a korlát mellett kilencven percen át dübörgő, hullámzó, énekelgető keménymagot.

Jó volt így futballozni! S amikor azt hallom, hogy szurkolói biztatás nélkül nem az igazi játszani, s elkezdek cöccögni, mondván, jól focizni azért csendben is lehet, akkor mindig eszembe jut, nekünk, a külvárosi poros pályákon milyen hatalmas élmény volt kifutni az oldalvonal melletti korlátra kifeszített zászló, s néhány tökismeretlen, a futballért extrán lelkesedő ifjú elé.

Az érzést tényleg meg kell becsülni. S ahelyett, hogy most nagy szavakat használnék annak apropóján, az NB I-es meccsekre újra bemehetnek a drukkerek is, s hogy már csütörtökön árulták a belépőjegyeket a pénteki Kaposvár–ZTE bajnokira, csupán annyit írok le: az élet visszatalált a földünkre…