Beetetés – Malonyai Péter jegyzete

Történelmi meccset játszott szombaton a Fradi és a Loki, még a nyárról elhalasztott randevújuk volt az első a koronavírus-járvány miatti kényszerszünet után. Ez a tény sokszor előkerül majd a múltat idéző összefoglalókban, ez bizonyos.

Egyébként pedig nem történt semmi különös, hiszen az első félidő váratlan lendülete, szórakoztató tempója betudható az örömnek, hogy újra a pályán, újra labdával és végre pontokért – ám aztán vagy a kezdeti boldogság durrant ki, vagy az erő fogyott el, a szünet után éppen olyan itt-ott lendületre váltó poroszkálás jellemezte a történelmi mérkőzést, mint egyébként megszokott.

Mondhatni tehát, hogy a vészhelyzet nem rendítette meg a mi kis bajnokságunkat, ami lehetne jó is. Hogy bennem más érzések munkálnak, tudjuk be annak, hogy az igényre nincs hatással semmiféle fertőzés.

Az viszont kiderült, hogy legyenek akármilyen óvatoskodók az Üllői úton, a bajnoki címet nehéz elvenni a Fraditól. A szerdai, szintén elhalasztott derbivel (Újpest–Ferencváros) együtt még kilencszer kell pályára lépnie a csapatnak, és ha hozza az újabb halasztottat, már kilenc pont lesz az előnye – egyelőre hat, de az sem kevés. Mert a pontok mellett ott van az önbizalom, értve alatta, hogy a játékosok roppant magabiztosan járatják a labdát, egy gól előny is elég nekik, hogy fehéren-feketén látsszon: ők az urak a pályán.

Kár, hogy nem a nézők, kétféleképpen is. Az egyik, hogy nem lehetnek ott a lelátón, gépi hang igyekszik helyettesíteni őket, pótolni persze nem tudja. A másik, hogy senkit sem érdekel zöldben és fehérben, hogy nem árt, ha a drukker felvillanyozódik a játék láttán, a biztonság a fontos – s most nem a vírusveszélyre gondolok. Ha a kezdetben roppant meggyőző Loki ellen sikerült uralomra jutniuk a pályán, sokat jelent(het), azt is, hogy csak ki kell várni a végét, úgyis a Fradié lesz a döntő szó. Ez egy ilyen szezon.

Mindenesetre az első félidővel sikerült kedvet csinálnia a két csapatnak ahhoz, hogy figyeljünk a korlátozásokkal éledező futballunkra. Tekintsük ezt beetetésnek, mint ahogy a jobb cégek operálnak a bevezető árakkal. A jobbakról beszélek, azokról, akiknél a nívó és az ár-érték arány később is valós. Legyen tehát a szombati első félidő a mérce, de sokkal fontosabb, hogy remélhetően mindenki egészséges maradt a zárt kapuk mögött, a tanácstalan gól- és egyéb örömöket kísérő gesztusoktól függetlenül.

Tudnunk kell, mi a fontos!