Sorsközösség helyett – Deák Zsigmond jegyzete

Ha most azt mondanám, hogy egy ország kedvenceinek számítottak valaha, akkor az legfeljebb Janics Natasára volna igaz, aki három olimpiai, tizenkilenc világ- és szintén tizenkilenc Európa-bajnoki címével, sikerei teljében mindenképpen (el)ismert alakja volt a magyar sportnak, sőt egész közéletünknek. Még a celeblétbe is belekóstolt, szerencsére nem ízlett neki, inkább visszatért a vízre, a kajakba, oda, ahová való. S ahonnan most nagy eséllyel örökre kiszáll, mert a teste harminchat évesen már nem bírja az élsporttal járó megterhelést, ami egy (újabb) gerincsérv képében jelentkezett.

Van azonban egy másik, ugyanennyi idős ismert sportemberünk, aki nem a várható visszavonulásáról, hanem az újabb, nagyjából negyvenedik alapozó edzőtáboráról nyilatkozott. Torghelle Sándor már sportága aktuális hazai helyzetéből adódóan sem arathatott világsikereket, de nyugodtan mondhatjuk, kihozta a maximumot labdarúgó-pályafutásából. Ha rosszmájú akarnék lenni, úgy fogalmaznék, innen, Magyarországról, ezekkel az adottságokkal eljutni az angol Premier League-be felér egy korszakos bravúrral, de máris visszaszívom, tessék csak gólt lőni a braziloknak és a németeknek, aztán utánacsinálni…

Janiccsal ellentétben Torghelle sosem számított mindenki kedvencének, megosztó habitusa miatt az ellenfél szurkolói számára örök céltábla volt és marad, ám igen találóan fogalmazott úgy, addig jó, amíg így van, mert ez azt jelenti, még tartanak tőle. Ő sem lesz már fiatalabb, előfordult, hogy az öltözőben húzódott meg, mert túl nagy lendülettel vette fel a sportszárát, ennek ellenére most két török táborozás során is ott szaladgál az MTK fiataljai között. Beceneve is van (Air Sanyi), a világhálós trollkodás egyik állandó alanya, akárhogy is, még mindig aktív tényező a magyar futballban.

Janics viszont lassan kikopott a hazai kajak-kenuból, amelynek színvonala az idővel együtt elszaladt mellette.

„Itthon erős a mezőny. Nem lenne esélyem” – mondta most abszolút reálisan. Torghellétől, bármennyire is eredeti interjúalany, akármeddig rúgja még a labdát, sajnos ilyesmit sohasem hallhatunk, s ez a környezet kritikája. Úgyhogy maradjunk annyiban, tényleg csak egy közös van bennük: az életkoruk.