Kijevi hullámhossz – Csillag Péter jegyzete

A katonás rend, a megkérdőjelezhetetlen fegyelem, a kollektíva szentsége talán sehol máshol nem határozza meg annyira egy klub működését, mint a Dinamo Kijevnél, a kelet-európai futball bástyájánál. Szerhij Rebrov pályafutásának kulcscsapatánál.

„Fontos, hogy intenzív futballt játsszunk. Úgy láttam, a Fradi eddig nem mindig tudta kilencven percen át diktálni az iramot" – mondta a Ferencváros újonnan kinevezett vezetőedzője, a Dinamo Kijev és a Tottenham Hotspur korábbi csatára, aki trénerként két bajnoki címhez segítette hozzá a Dinamo Kijevet (2015, 2016). Első olvasatra nincs a kijelentésben semmi különös, ám ha alaposabban megcsócsáljuk, kiérezhető belőle a kijevi iskola vastradíciója.

Ássunk le a gyökerekig! A Donecktől nem messze eső Gorlovka (mai ukrán nevén Horlivka) városában, 1974-ben született futballista tizennyolc évesen igazolt át a Sahtartól a Dinamo Kijevhez. Akkor ugyan már két éve elhagyta törzshelyét a kijevi klub és a szovjet válogatott futballjának atyja, a nemzedékének gondolkodásmódját meghatározó Valerij Lobanovszkij, az edzőfejedelem műve, öröksége, felfogása kitörölhetetlen nyomot hagyott a Dinamón. Az eredetileg műszaki végzettségű mesteredző újítása abban állt, hogy tisztán tudományos alapon közelített a futballhoz, a pályán zajló eseményeket mint kémiai lombikban keverendő vegyületeket próbálta kikísérletezni, előre programozni.

Anatolij Zelencov statisztikus legalább olyan fontos tagja lett stábjának, mint a masszőr vagy a segédedző, a hatékony védekezés módszerét vagy a támadások felépítését szinte matematikai egyenletekkel képezték le. Úgy tartották, Lobanovszkij számára a mérkőzés huszonkét elemből álló rendszer, amelyek mozgása bizonyos területre korlátozódik, viselkedésüket a szabályok jelentette keretek akadályozzák. A csapat mint alrendszer sikeressége azon múlik, hogy hatékonysága erősebb-e, mint az azt gáncsoló tényezők összessége. Felesleges hangsúlyozni, a kijevi futball-laborban a játékos lelkivilágát, egyéni ambícióját, személyes ügyeit észrevehetetlenül bedarálták a zakatoló gépezet kerekei.

Amikor 2006 őszén újságíróként felkerestem a Dinamo Kijev híres-hírhedt bázisát, a „bázát", még Szerhij Rebrov is a csapat játékosa volt. Akkorra már valamelyest lazultak az individualizmust csírájában elfojtó kijevi regulák, az amatőr rádiózás szenvedélyének hódoló futballcsillag kedvéért például felszereltek a labdarúgók szállóépületének tetejére egy tízezer dollár értékű antennát. Hogy mi várható Rebrov érkezésével a Fradinál, kiszámíthatatlan, de ne csodálkozzunk azon, ha hamarosan Budapesten, a IX. kerületben is a régi Dinamo-hullámokat lehet majd fogni...