Ördögi kör – Thury Gábor jegyzete
A bronzérmes és a kiesők kiléte dől el a labdarúgó NB I utolsó fordulójában. Tiszta sor: a dobogós helyet gyakorlatilag az Újpest–DVSC dönti el, a győztes a harmadik helyen végez. A kiesésért legalább ekkora csaták várhatók. Még egyik búcsúzó együttes sem ismert, öt csapat van veszélyeztetve, egyetlen olyan meccs van, amelyen a jelöltek sorsa a „saját lábukban” van: ha a Haladás–Mezőkövesd találkozón a hazaiak nyernek, nem esnek ki, a vendégeknek ehhez a döntetlen is elég. A többi meccs akár a többváltozós függvény.
De a kiesésen kívül mit veszíthet az NB I-től búcsúzó két együttes?
Nos, a régi beidegződés azt mondatja, hogy a kiesés presztízsvesztés. Tény, erkölcsi veszteség éri a „bukottakat”, az öt érintett kiesőjelöltből négy vidéki csapat, ezért azt is megkockáztatom, hogy a kiesést a város futballért nem rajongó állampolgára is mint lokálpatrióta, negatívumként értékeli. Tehát presztízskérdés a bennmaradás az első osztályban – még akkor is, ha éppenséggel a magyar futball presztízse nem a régi.
Ám vannak anyagi vonzatok is. Az természetes, hogy a szövetség által biztosított központi támogatás az NB I-ben több, mint a másodosztályban. Továbbá amíg az élvonalban három – a nemzetközi kupában szereplő együtteseknél öt, de a kiesők nyilván nem ezt a tábort erősítik – légiós lehet egyszerre a pályán, az NB II-ben zéró ez a szám. Magyarán: akár tetszik, akár nem, meg kell válni a légiósoktól, s ha engem kérdeznek, a kiesésnek ez az egyetlen hozadéka – nyilván az érintettek ezt nem így gondolják. Élő példa: a 2017-ben kieső MTK brazil játékosa, Myke Bouard Ramos ezért került egy évre kölcsönbe a Haladáshoz. Míg a „fiatalszabály” szerint a legjobbak között a pályára lépő U20-s futballisták mennyiségével arányosan részesedett a klub, a másodosztályban mérkőzésenként egy-egy 1997-ben, illetve 1998-ban (vagy annál később) született labdarúgót volt ajánlatos szerepeltetni és esetleges cseréjükként is. Ezt a módit a tapasztalatok alapján a szövetség múlt időbe tette – az MLSZ az új direktíva szerint a nevelőegyesületet díjazza dominánsan, nem pedig a játékost pályára küldő csapatot. Hogy ez miként csapódik le az aktuális kiesőknél, nem tudni, de egy biztos, az új rendszer pontszámokból tevődik össze, s az NB II-ben legfeljebb 23 éves kor alatt kap pontszámot egy pályára lépő játékos, míg a legjobbak között ez az életkor 25 esztendő.
Ezekből is kiderül, a kiesés következményeként több, önmagában kisebb változtatással kell számolniuk az érintetteknek. Mondhatnánk, mind-mind csupán részlet.
De tudjuk, az ördög miben rejlik.
