Doll plus ultra – Thury Gábor jegyzete

A magyar futballcsapatoknál dolgozó külföldi szakemberekkel szemben általában nagyobb az elvárás, mint a hazai edzők esetében. Pláne, ha az illető olyan patinás együttesnél dolgozik, mint a Ferencváros. Úgyhogy legyünk szigorúak Thomas Doll-lal is. 2014 óta a legnépszerűbb magyar klub vezetőedzője, a csapattal bajnokságot nyert (2016), háromszoros Magyar Kupa-győztes (2015, 2016, 2017), a zöld-fehérek csak a legutóbbi idényben csúsztak le vele a bajnoki dobogóról. Az FTC jelenleg vezeti a tabellát.

Pedigréje alapján Thomas Doll jó edző, az eredmények minősítik. De ahogyan a honi homokozóban minősítik, úgy a nemzetközi porondon is. Márpedig az FTC vele sem alkotott maradandót. Arról már nem beszélek, hogy a Bajnokok Ligája csoportkörébe jusson az együttes, Orosz Pál ügyvezető egy korábbi interjúban meggyőzött, hogy ezt ne is várjuk el tőle, viszont az Európa-ligában nem lenne bravúr a csoportkörbe kerülni. Minderről nem esett szó a Thomas Doll-lal készült interjúban, talán korai még, maga a szakvezető is azt mondta, hogy „nem holnap avatnak bajnokot”.

Nos, nem, de felvetődik a kérdés: mit ér a bajnok, ha magyar? Ez természetesen nemcsak a Fradival van így, hanem a többi honi csapattal is. Ám a zöld-fehérek megítélése mindig más, többet várnak el tőlük. Pedig a rideg tények alapján az európai színtéren jelentőségét vesztik az itthoni eredmények.

De miért is foglalkozom ezzel?

Mert nagyon tisztelem a szakembert, hogy élő szerződéséből nem kacsingat Hamburg felé, holott a pletykák szerint az ő neve is szóba került a számára egykor játékosként és edzőként is sikert hozó korábbi állomáshelyén.

Ugyanakkor a Fradi régebben nagyrészt, később kevésbé a saját utánpótlásából tudott meríteni.

Napjaink Ferencvárosában a legutóbbi két fordulóban egyaránt öt magyar játékos kapott helyet a kezdők között. Persze ha nincsen alapanyag, az nem a vezetőedző hibája. Légiósok viszont vannak bőven. Hogy Fradi-szintűek-e, azt nehéz eldönteni, azonban azt is, hogy valójában mit kellene jelentsen a Fradi-szint. Számon kérhető ez? Felteszem, igen, mert az Üllői úton anyagi gondokról nem beszélhetünk. Mondjuk ki: a Ferencvárosnak végre a nemzetközi mezőnyben kellene valamit elérnie.

Ehhez kell(ene) az a plusz, amelyet a fradisták a német szakvezetőtől (el)várnak.

Az Doll plus ultra lenne.