Három esztendő múlva bajnoki címet ígér a kispesti tulajdonos

– Nem akarok ünneprontó lenni, de muszáj megkérdeznem: hogyan értékeli csapata isztambuli szereplését, egyáltalán, látta a meccset?
– Mivel jó ideje Amerikában vagyok, csupán interneten követhettem a találkozót – válaszolta George F. Hemingway. – Ami az eredményt illeti, bejött a papírforma, az történt, amit vártam. A kétszázmillió eurós költségvetés magabiztosan fektette két vállra a kétmilliósat. Azt mondom, játékosaim tisztességgel helytálltak – a nagy vereség ellenére is. Sajnos ekkora a különbség a két ország futballkultúrája között.

– Azt akarja mondani, hogy titokban sem álmodozott bravúrról?
– Dehogynem, az nem sportember, aki olykor nem reménykedik a csodában. De realista ember lévén pontosan tudom, ha a Honvéd és a Fenerbahce tízszer egymás után megmérkőzne, abból talán egyszer, legjobb esetben kétszer győznénk mi, a többi meccset a törökök nyernék. Hosszú távon mindig bejön a papírforma. Mi most még nem tudunk versenyezni a világsztárokat felvonultató, hatalmas pénzekből gazdálkodó, gyönyörű, telt házas stadionokban futballozó elitklubokkal.

– Ha már így belementünk a témába: ön üzletember, méghozzá meglehetősen sikeres, ezért sem lehet könnyű megélni, amit most mondott. Ön szerint hol a helyünk a futball világában?
– Az európai középmezőnyben. Abban reménykedhetünk, hogy a kormány és az üzleti szféra végre-valahára a futball mellé áll. Nemzeti feladat támogatni a labdarúgást, és sajnos az elmúlt években ennek fikarcnyi jelét sem láttam.

– Azt akarja mondani, hogy az elszegényedett országban az átlagemberekről már nyolc bőrt lehúzó kormány épp a futballra áldoz, amikor romokban az egészségügy, és még sorolhatnánk…
– Félreértett. Én nem azt kértem, hogy az állam pénzelje a Honvédot, a Fradit, az Újpestet vagy bármelyik klubot, de igenis támogassa anyagilag az utánpótlást, áldozzon az infrastruktúrára, mert a futball a szórakoztatóipar része. A Balaton tisztaságára is odafigyelnek, mert tudják, hogy fürdenek benne az emberek, így nem lehet koszos, undorító a víz. Egyébként nem varázslat ez, kell három-négy erős klub stabil anyagi háttérrel, hazai szinten kiemelkedő játékoskerettel, hogy felzárkózzon az európai középmezőnyhöz.

– Köztük lehet a Honvéd is?
– Ez a célunk. És mi más utat választottunk, mint mondjuk a Ferencváros vagy az Újpest. A Honvédnál az akadémia a jövő záloga, s ki merem jelenteni, annyi ügyes, tehetséges gyerekünk van, hogy három éven belül a miénk lehet az ország legjobb csapata. Minden tiszteletem az MTK-é, amely előttünk jár ezen az úton. Csodálom Várszegi Gábort a Sándor Károly Akadémiáért, no meg Orbán Viktort, aki Felcsúton hasonlót álmodott meg.

– Az infrastruktúrát is említette, márpedig Kispesten mindent megtett azért, hogy otthonosan érezzék magukat a szurkolók. Három éve vette át a klubot, s ezalatt európaivá varázsolta az ütött-kopott létesítményt, biliárdasztal simaságúvá változtatta a fakó gyepet, és megerősítette a csapatot – a bajnoki rajton mégis csupán ezer néző jelent meg.
– Azért, mert nyár van.

– Télen meg azért, mert hideg van…
– Higgye el, ha a dolgok a helyükre kerülnek, visszajönnek a nézők: Kispesten a fontos meccseken már valóban sokan vannak. Emlékezzen csak a kupadöntőre, amikor csaknem nyolcezren gyűltek össze. Ki kell szolgálni a közönséget minden szempontból.

A George F. Hemingway kispesti tulajdonossal készült interjú teljes szövegét a Nemzeti Sport hétfői számában olvashatja!