Sándor Tamás: Próbálkoztam az ősszel, de már nem voltam a régi

– Nehéz volt meghoznia a döntést?
– Már nyáron, a térdműtétem után elgondolkodtam a folytatásról – mondta a DVSC búcsúzó csapatkapitánya. – Feküdtem egy kórházi ágyon, s azon meditáltam, hogy befejezem a játékot. Aztán elkezdtem az edzéseket, s végül nekivágtam az újabb szezonnak.

– Amely eddig tartott…
– Nem szeretnék rossz emlékeket hagyni magam után. Azt mondják, a csúcson kell befejezni, s bár én ezen már túl vagyok, most jött el az az idő, amikor nem szabad folytatni. Próbálkoztam az ősszel, de már nem voltam a régi.

– A Soproni Ligában négy meccsen lépett pályára, s mindössze negyvenöt percet szerepelt.
– Látja, éppen erről van szó. Én világéletemben játszottam, nem bírom hosszú távon a tétlenséget. A csapat így is őszi első lett, s remélem, összejön a negyedik bajnoki cím.

– Nagyot változott a világ, amióta tiniként bemutatkozott a legmagasabb osztályban. Akkor a DVSC vagy a kiesés ellen küzdött, vagy a feljutásért harcolt, ma pedig háromszoros aranyérmes, útban a negyedik elsőség felé.
– Ha valaki akkor ezt jósolja, kinevették volna. De eljutottunk idáig, mert itt nagyon szeretik a focit, és sokan tettek is érte.

– Mikor álmodoztak először az aranyról?
– Amikor Dombi Tibi és én is külföldön játszottunk, akkor beszéltünk telefonon arról, hogy hazatérünk, és megszerezzük a Loki első bajnoki címét. Ez akkor valóban álomnak tűnt…

A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT SZOMBATON MEGJELENŐ SZÁMÁBAN OLVASHATJA!