A soproni dinasztia – Győri Ferenc jegyzete

A lelkünkre kötötte Török Zoltán, ne szaladjunk messzire a Sopron Basket–Serco Uni Győr bajnoki döntő befejezése, a pályán zajló ünneplés után, hanem ahogy végeztünk a tudósításunkkal, menjünk le az irodájába a Novomatic Arénában. Az immár 16-szoros bajnok klub – amely az MTK-t előzte meg az örökranglistán, s már csak a 21-szeres győztes BSE van előtte – ügyvezetője megmutatta az irodáját, amely tele van kincsekkel. A rengeteg ereklye közül a mi szívünknek természetesen azok a bekeretezett cikkek a legkedvesebbek, amelyek a soproniak tavalyi Euroliga-győzelméről szólnak, és lapunk, a Nemzeti Sport hasábjain jelentek meg. Miután mindent végignéztünk, megcsodáltunk, és megismertük mindegyik relikvia rövid történetét, az előtérben beszélgettünk. Csatlakozott hozzánk Fegyverneky Zsófia, a legutóbbi nyolc befejezett kiírást megnyerő csapat elnyűhetetlen, 38 éves kapitánya. Őt és Török Zoltánt már sokszor méltattuk, dicsérő szavaink továbbra is érvényesek és aktuálisak, úgyhogy ezeket nem is szaporítanánk. Egy ponton Fegyverneky rákérdezett arra, van-e jó magyar nyelvű megfelelője az angol „winning culture” kifejezésnek, ami szó szerinti fordításban „győztes kultúrát” jelent. Török Zoltán úgy reagált, hogy ő a „dinasztia” szót szereti használni, ami abból a szempontból tökéletesen érthető, hogy a Sopron Basket egyeduralkodónak tekinthető idehaza. Néha megrángatják az oroszlán bajszát, el lehet csaklizni előle egy-egy Magyar Kupa-győzelmet, de azokban a párharcokban, amelyek megnyeréséhez nem elég egyszer kiugró teljesítményt nyújtani, senki sem érhet fel a szintjére. És ez a folyamat bizonyos tekintetben öngerjesztő: a siker, a tudás szinte beleivódik a falakba, játékosok és a szakmai stáb tagjai öröklik akár generációkon át, emiatt a szakadék inkább csak növekszik. Hiába lehetett azt gondolni, hogy a szombaton befejeződő bajnokságban majd megszorongatják a zöld-sárgákat, akik átalakultak és évad közben többször újra kellett tervezniük a keretüket, a fogadkozások és az óvatos esélylatolgatások egyaránt dugába dőltek. Gáspár Dávid ezúttal is kihozta a legtöbbet együtteséből, és ugyancsak érdemes kalapot emelni Cziczás László előtt, aki gyakorlatilag a surranópályán hozta be a második helyre a győrieket. A következő hetek nagyon izgalmasak lesznek, mindenütt bejelentik majd a friss játékoskereteket, az elvárást, az irányelveket – bárhogy is történjék, a soproni dinasztiát borzasztóan nehéz lesz megtörni.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!