BOTÁR LÁSZLÓ, WEISZ FERENCAzzal mindenki tisztában volt a rangadó előtt, hogy túl sok újat aligha tud mutatni egymásnak a két csapat, hiszen a kulcsjátékosok a közelmúltban három hetet töltöttek együtt edzőikkel egyetemben a magyar válogatott keretében. És sikeresre is sikeredett a közös szereplés, hiszen a nemzeti együttes kvalifikálta magát az Európa-bajnokságra, ám most, amikor a bajnokságban a kontinensbajnoki középdöntőkön szereplő négy soproni és öt pécsi kosarashölgy egymás ellen szállt harcba, csak az egyik fél örülhetett. A magyarok mellett egyébként a két bolgár, Najdenova és Branzova is azok után nézett vasárnap egymással ellenfélként farkasszemet, hogy a válogatottban nemrég ők is vállvetve küzdöttek hazájukért. A kezdés előtt nem sokkal szép gesztusnak lehettünk tanúi: a játékosokat virággal, a legjobbak mellett dolgozó szakvezetőket pedig egy-egy üveg márkás itallal köszöntötték – nyilván az eredményes szereplés elismeréseként. Aztán tíz perccel a feldobás előtt a két szakvezető, Meszlényi Róbert és Rátgéber László a jegyzőkönyv fölé görnyedt, de kevéssé volt valószínű, hogy ezúttal is konzultált a kezdő ötös kijelölését illetően. Kezet fogtak az edzők, aztán mindenki ment a maga dolgára, a saját csapatához. Béres szép balhorgára ugyan Englert válaszolt egy tempóval, ezzel együtt kicsit visszafogottan kezdett a Postás, a vendégek viszont kitűnően védekeztek, és palánk alatti játékosaik eredményessége révén hamar előnyre tettek szert. A nyitó negyed közepe táján aztán Papp két, szorongatott helyzetből elengedett dobásánál a hazai gyűrű is besegített a zöld-fehéreknek. A későbbiekben is nagyszerűen dolgozott hátul a PVSK, a soproni csapat játékosainak alig sikerült tiszta dobóhelyzetet kialakítaniuk. A játékrész második felében türelmes, tiszta ziccerig kijátszott akciókkal Branzova és Ujvári révén fokozatosan elhúzott a Pécs, olyannyira, hogy a játékrész utolsó másodperceiben Iványi triplájával tizenhárom pontosra nőtt a vendégek előnye. Meszlényi mester hiába cserélt, majd kért időt, ebben a periódusban egyértelműen jobb volt a MiZo.
Papp Krisztina (11) csapatához hasonlóan a mérkôzés végjátékában lendült bele (Fotó: Pluzsik Tamás)
A második negyedben annyit változott a játék képe, hogy a vendéglátó védekezése valamelyest feljavult, és támadásban is pontosabban játszott a Posta. Az eredményjelzőn azonban mindennek abszolúte nem volt látszata, hiszen szinte minden dobásukat elrontották a hazaiak. A palánk alatt egyszer-egyszer üresen hagyott Branzova közeli kosaraival csaknem húszpontosra nőtt a különbség – háromszor annyi pontnál járt ekkor a PVSK, mint ellenfele. A játékrész első soproni kosarát Ambrus szerezte, több mint öt és fél perc elteltével, ezt a találatot egy Fodor-tripla követte, ám a másik oldalon betalált távolról Károlyi is. A félidő hajrájában aztán Ambrus hárompontosával tízegységnyire zárkózott fel a Postás, de az első húsz perc végeredményét Tranquilli állította be büntetőjével, és ezzel kereken egytucatnyival "ment” a nagyszünetben a Pécs. A második félidő mindkét oldalon elhibázott dobásokkal kezdődött, aztán Eördögh némi forgolódás után megszerezte első pontjait a találkozón. Remekül védekezett és ezáltal sok labdát szerzett a házigazda, azonban eleinte továbbra sem sikerültek a dobásai, pedig megint megvoltak a helyzetek. Aztán Englert hárompontosa után lendületbe jöttek a soproniak, és a Postás játékosai hihetetlen elszántságukkal, a szabad labdákért való harcosságukkal tűzbe hozták a közönséget is, a lelátón tehát már fordult a kocka: az addig érthetően hangosabb pécsi tábort elnyomta a hazaiakért szorítók hangja. A baranyaiak megzavarodtak, támadásban leblokkoltak, Iványi ajtó-ablak ziccert hibázott, csaknem hét perc elteltével szerezte első, és mint utóbb kiderült, utolsó kosarát ebben a szakaszban a PVSK, Popovic révén. A negyed hajrájában
Visszahívott ügyvezetô
A találkozó elôtt érkezett a hír: a Soproni Postás nôi kosárlabdacsapatát működtetô gazdasági társaság visszahívta ügyvezetôi posztjáról a klubnál évtizedek óta tevékenykedô Németh Emilt. Az információt maga az érintett is megerôsítette, ennek ellenére nagyon boldog volt, hogy a soproni csapat megnyerte a rangadót. Leváltása viszont érdekes fejlemény – kérdés: mi van a döntés hátterében…?
Eördögh triplájával kiegyenlített a Postás az óriási csatában, döntetlen állással kezdődött tehát a negyedik felvonás. Aminek első három percében bolgár pontok születtek, Najdenova egyik jó büntetőjével a találkozó folyamán először megszerezte a vezetést a Meszlényi-együttes, ám Branzova egy szép tempóval fordított. A hazaiak a nézők fergeteges buzdítása közepette szinte minden szabad labdát megszereztek a pécsiek elől, és fokozatosan elhúztak riválisuktól. Támadásban nagyon belelendült ekkor Papp és Ambrus, így hiába villant meg Ujvári és Branzova, a Postást már nem lehetett megállítani. A hajrá kritikus pillanataiban sem Fodor, sem Najdenova keze nem remegett meg a büntetővonalon állva, így aztán megnyerte a női bajnokság rangadóját a második számú soproni csapat. Egy, a kevés pont ellenére is hihetetlenül kemény, magas színvonalú és fordulatos találkozón a gyengén kezdő Postás a fordulás után elsősorban hihetetlen elszántságának köszönhetően fordította meg a találkozót a nagyon jól nyitó pécsiek ellen, akik a második félidőben csupán tizenkét pontra voltak képesek. A Soproni Postás tehát nagy csatában megőrizte bajnoki veretlenségét, az Euroligában parádésan menetelő PVSK viszont a honi pontvadászatban már második vereségét szenvedte el.
Mestermérleg Meszlényi Róbert: – Végre igazi tétmérkőzésen tudtunk győzni a pécsiek ellen. Most megjártuk a poklot és a mennyországot is, végül a mennyországban kötöttünk ki. Rátgéber László: – Amíg a megbeszéltek szerint játszottunk, véleményem szerint jól, addig nem volt semmi baj. A harmadik és a negyedik negyedben önmagunk karikatúrái voltunk.