Rögös az út eleje – Bobory Balázs jegyzete

Elek Gábor megdicsőülve, a szurkolók már-már fojtogató szeretete közepette távozott a nyáron a Ferencváros női kézilabdacsapatának kispadjáról. És ez nem is volt véletlen, a csapatot tizenöt éven keresztül irányító szakember azután távozott (kellett távoznia...), hogy megnyerte a Magyar Kupát és klubtörténelmet írt azzal, hogy a zöld-fehéreket bevitte a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe, sőt, az aranyéremért játszhatott.

Ezek után elfoglalni a helyét nem leányálom, talán ezzel már tisztában van az új mester, Martin Albertsen, aki nagyon nyitott, kulturált, közlékeny és jó kedélyű, előszeretettel használja a modern technika adta lehetőségeket, méréseket edzések alatt és után, igyekszik a lehető legalaposabban megtervezni csapata felkészülését. Csak éppen a közelmúlt történései nem biztos, hogy megfelelő alapot teremtettek arra, hogy a szurkolók türelmesek legyenek vele, ha nem jönnek az eredmények.

És ahogy látjuk, egyelőre nem jönnek...

Nyilván ki lehet kapni a Metztől akár itthon is, és a címvédő Vipers otthonában sem szégyen a vereség, azonban egyelőre a látvány nem épp szívderítő, a nemzetközi porondon a Fradi csak időnként tudta felvenni a versenyt az Európa élmezőnyébe tartozó együttesekkel.

Szóval Albertsen nincs könnyű helyzetben, gyorsan el kell kezdenie nyerni együttesével, hogy épüljön a kölcsönös bizalom a szurkolókkal, és persze a vezetőségnek is kellenének most már bizonyítékok, hogy nem hoztak hibás döntést a dán szakember szerződtetésével.

És van még valami, amit nem szabad elfelejteni...

Nagyjából egy éve ilyenkor hasonlóan nehéz heteket élt át a Ferencváros, talán sokan emlékeznek a Bietigheim otthonában bekapott negyven gólra, illetve a húsztalálatnyi különbségre, amikor az évad végén Elek Gábort éltetők közül is sokaknak eszükbe jutott, hogy talán eljött az ideje a váltásnak a kispadon. Igaz, akkor más, objektív okai is voltak annak, hogy a Fradi gödörbe került, de a magyar szakember a tavaszra egyenesbe állította a szerelvényt, és jöttek is a sikerek.

Könnyen előfordulhat, hogy Albertsennel is sikerül ugyanez, bár Eleknek egészen biztosan nagyobb rutinja volt abban, hogy a IX. kerületben nehéz helyzetekben miként kell viselkedni, dönteni, tárgyalni, vagy akár lelkizni.

Nem kell temetni semmit és senkit, de az út eleje egyelőre nagyon rögös. Kellene már egy lehengerlő győzelem, hogy a továbbiakban simább legyen.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!