Kijelenthető, a női kézilabdázás fejlődési pályára állt, ezt jelzi a tavaly megszerzett Európa-bajnoki bronzérem, illetve az olimpiai negyeddöntő elérése. A szövetségi kapitány a Tusványoson el is mondta, szerinte mik szükségesek a győzelemhez.
„Nehéz a verseny, több mint kétszáz országban űzik a kézilabdát, persze nem hasonló szinten, de folyamatos a fejlődés. Szerencsére most egyre tapasztaltabb, mentálisan erős válogatottunk van, amely hatvan percig küzd, akar, és tudja, van esélye nyerni. Ezek kellettek az Eb-bronzhoz.”
Juhász István szerint a természetes evolúció elkerülhetetlen, ahhoz, hogy valaki fel tudjon emelkedni a legjobbak közé, meg kell járni a mélységet is. Ezt kézilabda-válogatottunk megtette. Az előrelépéshez fontos kulcs volt, hogy a szövetség képviselői meg tudták értetni a klubcsapatokkal: nem elég, hogy a nemzeti együttes szakmai stábja csak évi 50-60 napig van közvetlen ráhatással a játékosokra. Most minden klubtól érkeznek pontos információk az elvégzett munkáról, van párbeszéd, kommunikáció. A sportszakmai igazgató szerint nagyon fontos az elitképzés az utánpótlásban, amit úgy kell megvalósítani, hogy a tömegesítés se szoruljon háttérbe.
Golovin Vlagyimir látja, melyik csapatokat kell utolérni. A szövetségi kapitány szerint Norvégia és Dánia dinamizmusban jár előttünk: hiába vannak jó kézilabdázóink, akik technikásak, erősen lőnek, de az utolsó negyedórában az ellenfél a tempójával bedarál minket. Minden csapatnak fontosak a nagy egóval rendelkező játékosok, akiknek viszont a képességeiket a csapat érdekében kell használniuk.
Erre csatlakozott rá Juhász István, aki szerint egyéniségek nélkül nem lehet eredményt elérni, de ezeket az egyéniségeket be kell illeszteni a csapatba. Az új generáció máshogy gondolkodik már a világról, meg kell találni azokat a játékosokat, akiknek érték a válogatottban szerepelni. A múltban akadtak olyan kézilabdázók, akik szakmailag felkészültek voltak, hogy a válogatottban szerepelhessenek, de más szempontból valami hiányzott. Amíg régen az edzők módszereiben több volt a „korbács, mint a kalács”, addig mostanra ez megváltozott. Viszont a játékosok megértették, a teljesítményükért saját maguk felelnek, immár nem lehet minden hibát, vereséget az edzőre vermi.
Golovin Vlagyimir szerint a csúcsteljesítmény elérésénél a belső motiváció a legfontosabb. Az olimpia például inspirálta a játékosokat, a kiadott házi feladatokat mindenki elvégezte, így Párizs előtt, a felkészülés első napján a mérések azt mutatták, mindenki jobb állapotban tért vissza, mint volt a szünet előtt.
Juhász István úgy gondolja, hamarosan utolérjük a norvégokat is, akiké a legidősebb keret volt az olimpián. A generációváltás minden csapatnál, válogatottnál nehéz, ezt tudjuk mi is, van, amikor több világverseny is rámegy erre.
Összességében azonban, ahogy a pódiumbeszélgetésen is elhangzott, optimisták lehetünk a női szakággal kapcsolatban, bízhatunk benne, hogy a fejlődési pályán nem áll le a válogatott.