„Ha a döntő mérkőzéseit nem számolom bele, akkor sorozatban nyolc meccset veszítettünk el a BK 46 ellen – kezdte a Csongrád-Csanád vármegyei hírportálnak adott interjúját Miklós Gergő, aki meghatározó szerepet játszott csapata bajnoki címében. – Ez is jól mutatja, hogy mekkora öröm volt számunkra, hogy a fináléban viszont háromból hármat nyertünk ellenük, így három év után ismét a mi klubunk ünnepelhetett bajnoki címet. Az elődöntőben már érződött, hogy kezdünk összeérni. Nem volt egyénieskedés, az első két mérkőzésen kiválóan kézilabdáztunk, a másodikon ráadásul tizenöt-húsz percen át a kezdő játékosaink pihenhettek. Az utolsó találkozón nehezen ment nekünk a játék, semmi sem jött össze, de azzal, hogy pihentebbek voltunk, sikerült plusz energiákat mozgósítani és nyerni.”
A sikerreceptről a szegedi kapus a hírportálnak elmondta: „Sorozatban nyolc vereség után, amit a BK 46-tól szenvedtünk el, nem úgy mentünk bele a fináléba, hogy megint kikapunk. Tudtuk, hogy miénk az ország második legjobb kerete, ha pedig egyénekre bontjuk azt, akkor talán még jobbak is vagyunk a címvédőnél. Eddig viszont csapatként mindig fölénk kerekedtek.”
A Riihimaen Cocksban egyébként nem Miklós Gergő az egyetlen magyar, szintén a csapat tagja a balátlövő Fekete Dániel. A szegedi kapus úgy gondolja, hogy a finn élvonal színvonala nagyjából az NB I/B-nek felel meg: „Nehéz összehasonlítani a finn első osztályt a magyarral. Valószínűleg akkor járok a legközelebb az igazsághoz, ha azt mondom, a finn top szint az NB I/B tetejének felel meg. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy az NB I-ben bent maradnánk.”
A Délmagyar érdeklődésére Miklós Gergő elmondta, hogy bár klubja felajánlotta számára a szerződéshosszabbítást, nem kívánt élni a lehetőséggel: „Maradhattunk volna a párommal Finnországban, de két év után szerettünk volna közelebb kerülni a szülővárosomhoz, Szegedhez. Hamarosan kiderül, hol folytatom a játékos-pályafutásomat” – fogalmazott.