Szöllősi-Zácsik Szandra szeretne az esztergomi családhoz tartozni

– Összesen majdnem másfél évtized után mennyire volt nehéz elszakadni a Ferencvárostól?
– Nagyon nehéz volt megélni a búcsúztatót a szurkolók és a család előtt – válaszolta az ősztől a női kézilabda-élvonalban legutóbb újoncként bronzérmet nyerő, Európa-liga-induló Esztergomban játszó Szöllősi-Zácsik Szandra. – Sok év van mögöttem ferencvárosi színekben, szó szerint könnyes volt a búcsú, de amikor vége lett az utolsó bajnokinak, akkor kis megkönnyebbülést is éreztem, mert az elmúlt idény után nem tudom azt mondani, hogy boldog vagyok.

– Mekkora lendületet adhat a klubváltás és az új környezet?
– Nagyon szívesen jöttem. Elek Gábor tizenhat éves korom óta ismer engem és én is ismerem minden mozdulatát, hogy mikor mérges vagy elégedett. Elmondták, mit várnak tőlem, hogy miért lenne jó, ha idejönnék, nekem is jó lenne, a klubnak is, úgyhogy nem volt bonyolult beszélgetés, elég gyorsan igent mondtam. Nincsenek olyan nagy elvárások velünk szemben, úgy érzem, a vezetőség nem fog nyomást helyezni ránk, nincs kimondva olyan hivatalos elvárás, hogy muszáj megtartanunk a harmadik helyet, vagy hogy a nemzetközi kupában legyünk a négy között. Ez jó, mert a fiatalokra tényleg nem szabad ekkora terhet pakolni.

– Mi lehetett a kimagasló esztergomi szereplés titka az előző idényben?
– Követtem a csapat mérkőzéseit, láttam, hogy a lányok felszabadultan játszanak és tényleg élvezik, hogy itt kézilabdázhatnak. Jó volt nézni, hogy nem szenvedtek, nem volt bennük görcsösség, mindenki győzelemre éhes és annyira akarta a sikert, szinte már családi alapon működtek – ehhez szeretnék én is tartozni. Olyan érzésem van, mint amikor annak idején elkezdtünk együtt dolgozni Elek Gáborral a Ferencvárosnál és néhány év múlva két KEK-et nyertünk. Fiatal csapatunk volt, mindenki leírt minket, aztán egymás után két kupát nyertünk. A sok tehetség itt, Esztergomban is meg akarja mutatni, hogy mire képes. Biztos voltak rosszabb napjai a csapatnak, de amikor jöttek a meccsek, ez egyáltalán nem látszott. Bízom benne, a tapasztalatommal tudok segíteni, hogy megtartsuk a bronzérmet jövőre is. Jó lenne, ha ugyanazt a felszabadult kézilabdát mutatnánk a következő kiírásban is. Várom már a rajtot, izgatott vagyok, új a közeg, noha vannak többen is, akikkel évekig együtt játszottam, de be kell illeszkednem, vannak, akikkel össze kell szoknom, ráadásul új szerepkör is vár rám.

– Milyen lesz Szöllősi-Zácsik Szandra irányítóként?
– Már próbálkoztunk ezzel korábban a Fradiban, remélem, működik ez a megoldás. A Magyar Kupában már játszottam ezen a poszton a négyes döntőben, akkor Gábor mondta is, hogy nem volt olyan rossz ötlet. Próbálkozom most is, annak idején irányítóként kezdtem a pályafutásomat, utána Magyarországra igazolva lettem balátlövő, és úgy néz ki, hogy irányítóban fogom befejezni is.

– Milyen személyes célokkal vág neki a munkának?
– Vannak elvárásaim magammal szemben is, hiszen az előző idényben nem nagyon tudtam megmutatni magam, nem kaptam sok lehetőséget. Természetesen nekem is hiányzik a labda és a mérkőzés, mert hiába edzettem, meccshiányom van. Nagyon szeretnék már fontos találkozókon bizonyítani, amelyeken tudom vállalni a felelősséget, segíthetek a társaimnak, tudom húzni őket előre, mert ez tényleg hiányzik. Tisztában vagyok vele, hogy már nem tartozom a fiatalok közé, hogy nem fogok még hat-nyolc évig kézilabdázni, úgyhogy szeretném kihasználni ezt az időszakot, mert érzek még annyit magamban, amivel tudok segíteni ennek a csapatnak.