Vissza a gyökerekhez

Kiss Szilárd, női kézilabda-válogatottunk szakmai munkájának elsőszámú irányítója kapitányi székfoglalójában, még az Eb-felkészülés előtti időszakban az akkor még kérdőjeles személyi változtatások mellett egyvalamit említett biztosan megváltoztatásra váró dolognak válogatottunk házatáján, mégpedig a korábbi időszakra jellemző sok csere megszűntetését.Érvelése nemcsak szakmailag volt elfogadható, hanem egyszerű szurkolói szemmel is.Egyedül nem megy - énekelte Garas Dezső és Kern András. A népszerű és közismert slágert Kiss Szilárd, női kézilabda válogatottunk szövetségi kapitánya annyival egészíthetne ki: cserék nélkül sem megy.Aligha kell sokat magyarázni, hogy a támadás-védekezés közti két-három állandó csere egyben azt is jelentette, hogy támadásban kénytelenek vagyunk megvárni, amíg váltanak a cserék. Mindeközben visszazár az ellenfél, mi pedig nem élünk egy gyors kontra adta lehetőséggel, amikor pedig az ellenfél még nem rendezi a sorokat.Ugyanennek a fonákja, amikor a támadók helyett a védők jönnek be, de az ellenfél nem teszi meg azt a szívességet, hogy megvárja, amíg feláll a komplett csapatunk. Ellenben akadnak olyan szemtelen ellenfelek, akik direkt erre utaznak - mondjuk az osztrák Logvin vagy a francia Leujenne -, pont az így támadt résekben törnek kapunk felé.Persze a cseréknek van előnye is, hiszen így ezek a játékosok a többiekhez képest többet pihennek. Így a támadók csak az előre játékban, a védők csak a kapunk előtt történtekre tudnak összpontosítani, úgy pszichikailag, mint erőnlétileg. Két hónappal ezelőtt három ismert kézilabda-szakembert - Csík Jánost, Laurencz Lászlót és Zsiga Gyulát - kérdeztük meg ennek a dolognak a szükségszerűségéről és megvalósíthatóságáról. Ők azon az állásponton voltak, hogy elméletben jól hangzik a dolog - más kérdés, hogy például a Fotex remekül csinálja többcserés játékát, hátul tud zárni, elöl pedig eredményes lenni -, ám gyakorlatban annyi haszna lesz, amennyit meg tudunk belőle valósítani.Az Eb-n eddig látottak alapján máris leszűrhetjük a tanulságot: bár a kontinenstornát tényleg önmagunkhoz képest viszonylag kevés cserével kezdtük, hamar, már a második összecsapáson áttértünk a korábbi szisztémához.Ritka pillanat, amikor ugyanaz a csapat támad, mint amelyik védekezik. A Kulcsár, Radulovics duó az esetek többségében csak támadásban van jelen a pályán, őket védekezésben a Bohus, Pigniczki páros váltja. De ha a helyzet úgy hozza, akkor még egy belső ember is cserével játszik.A cseréknél maradva észre lehet venni, hogy Kiss bátran nyúl bele a mérkőzésekbe és folyamatosan keresi azt az összeállítást, amely adott ellenféllel, szemben a legeredményesebb tud lenni, amely az adott napon a legjobb formát mutatja.Dicséretére legyen mondva: nem nyúl mellé.Így tudott holtponton átlendíteni adott esetben Kindl, Tóth vagy Siti és persze Sirina.Ellenben eddigi ellenfeleink, többségében cserepadjuk rövidsége miatt alapcsapatukkal hozták le a találkozókat. Tartották is velünk a lépést, olykor vezettek is, de a hajrában az erőnlétig jobban álló magyar csapat állva hagyta őket és végeredményben felülkerekedett.Kivétel a németek elleni, első középdöntőbeli találkozó, amelyen az első félidőben bemutatott indiszponált támadójátékunknak köszönhetően a második játékrészben nagy erőket mozgósítottunk a hátrány ledolgozásához és az előny megszerzéséhez. Ezért azonban azt az árat fizettük, hogy a hajrá ismét szoros lett.Valószínű, ez a többcserés alapfelállás a folytatásban sem változik: kíváncsian várjuk, az Eb-n is kiváló erőkből álló, rendkívül gyorsan játszó dánok vagy éppen a jó formában lévő románok ellen mire megyünk vele, hogy az igazi téttel bíró hétvégi találkozókra most még babonából ne is gondoljunk.