Jó este, jó szurkolás

…és akkor egyszer csak Knézy Jenő közvetíteni kezdett. Mintha valamiféle időutazáson vettünk volna részt. Tévé bekapcsolva, sajtos popkorn, dobozos Heineken odakészítve, aztán mindent bele, jöhet a meccs. De valahogy mégsem olyan volt az egész, mint régen. Nem hangzott el Jenő jól ismert szlogenje, amit milliószor hallhattunk. Te jó ég, milyen régen hallottuk azt a legendás mondatot. Hiányzik, nagyon is hiányzik, az az igazság. A nyári futball Európa-bajnokság közvetítései során fájt leginkább, hogy már több mint egy éve nincs közöttünk. Beszéltek helyette tehetséges fiatalemberek, voltak jobb és rosszabb közvetítések, de Jenő hangja és gondolatai nélkül semmi sem lehetett olyan, mint régen. Ahányszor elcammogok, elgurulok a MÁV Kórház előtt a hajnaltól késő estig bedugult városban, újra és újra látom a riporter akkor már lesoványodott, beesett arcát, és szinte hallom, ahogy magyaráz, ahogy gesztikulál, s csak mondja, mondja, hogy erősebb lesz a halálnál. Hatalmas űrt hagyott maga mögött, és ezt még azok is elismerik, akik nem kedvelték különösebben kritikus hangvételű monológjait, olykor okoskodónak tűnő megjegyzéseit. De bár csak itt lenne köztünk.De a fia… Igen, a fia immár a helyére léphet.A sors sem akarhatja másként.Ifjabb Knézy Jenő apja árnyékából bújt elő ezen a hideg, téli vasánap délután. Túlzás nélkül, kifogástalan teljesítménnyel rukkolt ki, hiba nélkül közvetítette a Magyarország-Franciaország meccset. Más hang, más hőfok - de mégis csak Knézy Jenőt hallottuk. S persze egy ilyen fantasztikus meccset, mint amilyen a magyar- francia volt, remek érzés lehet végigbeszélni. Az események szinte sodorják magukkal a riportert, mintha valamiféle varázsszőnyegre ültetnék, s a szpíker csak repül, repül a boldogságtól, aztán mámorosan kiáltja világgá: Emberek, legyőztük a világbajnokot! Kicsit Knézy Jenőről is szólt ez a várva várt összecsapás a világbajnokkal szemben, kicsit a riporter is megméretett, akárcsak a csapat, sem egyikben, sem másikban nem volt lámpaláz. Ettől lett ilyen tökéletes ez a délután. Ahogy a lányok cikáztak, szlalomoztak a franciák között, ahogy pillanatonként meglepték a világ legjobb csapatát (amely megújult csapattal érkezett Magyarországra, de ez legyen az ő bajuk…), az maga volt a csoda. Hittünk a lányokban már a rajt előtt is, ám most már több ez, mint kötelező optimizmus. Még az Európa-bajnokság előtt közvetlenül visszavonulót fújó extraklasszis Farkas Ágnes hiányát sem érzi meg válogatottunk, amelynek "kis szilárd" védelme van, s villámgyors, gólerős támadósora. Jó ezt leírni, s még jobb mindezt nézni.Elmondhatják mindezt a győriek is, akik remek házigazdának bizonyultak. Végig zengett, zúgott az aréna, fantasztikus hangulatot teremtve. S ugyanez vár a magyar csapatra Debrecenben, majd remélhetőleg Budapesten is. Jó este, jó szurkolás volt.Knézy Jenő emlékére.