Egy újabb elvesztett vb-finálé

A sportág élő legendája, a 80 éves Török Bódog 25 éven át ült a női együttes kispadján, és két vb-döntőben dirigálta legjobbjainkat. Ezek közül az 1957-ben Belgrában megrendezettet – 3–1-es félidő után – 7–1-re elvesztették lányai Csehszlovákia ellen, majd az 1965-ben Dortmundban játszott finálét megnyerték 5–3-ra Jugoszláviával szemben (félidő: 3–2).A következő vb-aranyra 1982-ben Budapesten, a BS nyitó rendezvényén volt esélye a magyar női válogatottnak. A keretet akkor Csík János dirigálta, s csapata az érmekért küzdők hatos csoportjában a végső győztes, tehát világbajnok Szovjetunió legyőzésével szerzett ezüstérmet.A kilencvenes évek fantasztikus női sikereket kovácsoló mestere, Laurencz László 1995-ben a bécsújhelyi vb-döntőbe vezette együttesét, amely Dél-Koreától 25–20-ra kikapott. A női válogatottal Eb-bronz- (1998) és aranyérmet (2000), valamint olimpiai ezüstöt nyerő Mocsai Lajos a férfiválogatott szövetségi kapitányaként már ült vb-döntőben a kispadon, Zürichben, ahol Jugoszlávia 24–22-re nyert Kovács Péterék ellen.Aztán Zágrábban hasonló vereséggel zárult a 2003-as női világbajnokság fináléja."Amennyi időt kaptunk a vébé-felkészülésre, azt nagyon intenzív, roppant szorgalmas és céltudatos munkával töltöttük – mondta Mocsai Lajos. – Ugyanakkor már a világbajnokság előtt tisztáztuk, hogy nagy kérdés, milyen eredmény elérésére lesz elég a néhány tekintetben – de csupán kényszerűségből, s az idő szorítása miatt – befejezetlen szakmai munkánk, a kétségtelenül meglevő tehetségünk és az óriási akaratunk. Csáktornyán a csoport élén végeztünk, és ezt óriási bravúrnak értékeltem, mert ebből a csoportból nehezebb volt ponttal továbbjutni, mint a továbbiakban helytállni. Az alap sikerélmény tehát megvolt, amelyre építkezve a fiumei középdöntőt is megnyertük, és ezzel elértük minimális célunkat, az olimpiai kvalifikációt. Hogy ez együtt járt a vébéelődöntőbe, majd fináléba kerüléssel, az már a fantasztikus akaratunkon, küzdeni tudásunkon múlott. Zágrábba az elődöntőre és a helyosztókra úgy érkeztünk meg, hogy a magunk baja – kisebb-nagyobb sérülések, betegségek – mellett a szervezők üzleti érdeke is keresztezte a mi szakmai terveinket. Az elődöntőre már Fiumében úgy kezdtük felépíteni a programunkat, az életvitelünket és a napirendünket, hogy igazodtunk a versenyprogram időpontjaihoz. Csakhogy ezeket az utolsó pillanatban megváltoztatták, és ez ellen semmit sem tehettünk.”Hogy a csapat mégis át tudott állni az új rendre, ebben játékosoknak és vezetőknek egyaránt nagy érdemük volt. Az eset hátteréhez tartozik, hogy az egyik francia tv-csatorna vásárolta meg azt az időpontot a szervezőktől, amelyben eredetileg Magyarország játszott volna Dél-Koreával. Ezek után a magyarok mérkőzését 19.15 óráról jóval előrébb hozták, mégpedig 16 órára. "Az elődöntőben csapatom támadásával elégedett lehettem, hiszen lőtt negyven gólt, ám harmincnyolcat kapott – folytatta Mocsai. – A dél-koreaiak elleni mérkőzést nem lehetett összehasonlítani más találkozóinkkal, mert ők gyökeresen más stílusban kézilabdáznak, mint az európai együttesek.”A döntő elvesztése után a kapitány elmondta, a végjátékban a bírók ítéletei miatt egyértelmű nyomás alatt játszott Magyarország, és az emberhátrányos helyzetekben biztos vezetése ellenére sem tudta megtartani a labdát."A kulcsmomentum azt volt, amikor Görbicz Anita szabályos gólt lőtt a csata végén, de nem adták meg – vélekedett a kapitány a döntő lefújásakor. – Ezzel elvették tőlünk a megérdemelt világbajnoki címet. Tökéletesen felépítettük a mérkőzést, nagyszerűen játszottunk, még az első félidő kisebb holtpontjáról is gyorsan továbblendültünk. Amikor azonban a végjátékban az állítólagos támadó-szabálytalanságok vagy lépéshibák miatt sorra elvették tőlünk a labdát, azt már nem tudtuk ellensúlyozni. Napnál világosabb volt, hogy a bírók szorosabbá, izgalmasabbá akarták tenni a hajrát, a franciák megérezték ezt a tálcán kínált lehetőséget és rutinosan éltek vele. Közben Krumbholz kollégám leplezetlenül és erőszakosan pressziót gyakorolt a zsűrire és bírókra. A hosszabbításban, amit kettős emberhátrányban kezdtünk, több beteg, lázas játékosom már nem bírta a küzdelmet. A vébéezüstérmet nagyra értékelem, akárcsak az olimpiai szereplés jogát, és mindkettő megszerzéséhez csodálatos segítséget kaptunk a közönségtől.”Fotógaléria: