A D-csoport negyedik fordulójában a magyarok ellen pályára lépett a világ legjobb kézilabdázója.
Talán meglepő, de nem véletlen, hogy a Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) szaklapjának (World Handball Magazin) a szavazásán 2002-ben a fantasztikus tudású kínai Csao Zsai kapta a legtöbb voksot (32 százalék), és ezzel megelőzte Farkas Ágnest (28) és az osztrák Ausra Fridrikast (24). A számok mutatják, hogy az a hármas magasan kitűnt a mezőnyből, amelynek a vert részében nem kisebb nevek szerepeltek, mint Gro Hammerseng (norvég), Kristine Andesen (dán), Maja Szavics (szerb-montenegrói), Ludmilla Bodnyeva (orosz), Christine Lindemann (német) és Veronoque Pecqueux-Rolland (francia).Vajon miként követhette a trónon Csao Zsai, aki december 14-én, vagyis a vb-döntő napján ünnepli 32. születésnapját, a norvég Cecil Legangert (2001) vagy Radulovics Bojanát (2000)? A dunaújvárosi átlövő egyébként a szintén Dunaferr-csillag Kocsis Erzsébet (1995) után második magyarként kapta meg ezt a kitüntető címet.A WHM rövid indoklása szerint a 179 centis pekingi átlövő a sportág extraklasszisa, aki 1998 óta játszhat Európában (az első kézilabdázó volt, akit hivatalosan elengedett külföldre a Kínai Népköztársaság). A neve (Csao) kínaiul azt jelenti, szuper, extra – és ez az, amit a játékos a parketten megtestesít. Hazája csapatának kulcsembere, több mint 200-szoros válogatott (ezalatt majdnem 1500 gólt lőtt), s nem azt az átlövőtípust reprezentálja, aki magas növésű gólgép. Európai karrierjét a berlini BVB Lichtenbergben kezdte, majd a 2000–2001-es idényben a dán Randers HK-ba igazolt, ahol a közönség óriási kedvence lett. Ez az egyesület meghosszabbította vele a szerződését 2006-ig, ám a kínaiak idei vb-névsorában klubjaként mégis ez áll: Beijing, vagyis Peking.