A kapitány és a bírók
A rangadóról Skaliczki László szövetségi kapitány így foglalta össze a véleményét. „Az elsô félidôben óriási energiát fordítottak a csapatok a támadásra – mondta a mester –, ugyanakkor a védekezésben sok hibát követtek el. A folytatásban az volt a kérdés, melyik csapat bírja jobban erôvel a hihetetlenül nagy iramot. A végjátékban a Dunaferr jobb idegállapota döntött. Igazi rangadót láttunk, a sportág remek hírverését.”
A játékvezetôk tevékenységét hevesen bírálták a szegediek, ezért a Nemzeti Sport – szokásától eltérôen és kivételesen – megkérdezte a rangadóról Kékes Csabát, a nemzetközi kategóriás bírókettôs egyik tagját. „Igen kemény, forró hangulatú, nagy iramú mérkôzés volt – mondta testvére, Kékes Pál egyetértésével Kékes Csaba. –Aki látta a világbajnokság mérkôzéseit, az tapasztalta, hogy ebbe az irányba halad a kézilabda. Az erôszakos, agresszív játékból nekünk ki kell szűrnünk a kiemelkedôen durva szabálytalanságokat, amelyek során a játékos célja nem a labda megszerzése, és amelyek ráadásul sérülésveszélyt is okoznak. Emellett a játék folyamatossága érdekében, amikor csak lehet, elônyszabályt alkalmazunk. Nem volt ez másként a dunaújvárosi rangadón sem, és a kételkedôk errôl a találkozó videofelvétele alapján is egyszerűen meggyôzôdhetnek.”
A kapitány és a bírók
A rangadóról Skaliczki László szövetségi kapitány így foglalta össze a véleményét. „Az elsô félidôben óriási energiát fordítottak a csapatok a támadásra – mondta a mester –, ugyanakkor a védekezésben sok hibát követtek el. A folytatásban az volt a kérdés, melyik csapat bírja jobban erôvel a hihetetlenül nagy iramot. A végjátékban a Dunaferr jobb idegállapota döntött. Igazi rangadót láttunk, a sportág remek hírverését.”
A játékvezetôk tevékenységét hevesen bírálták a szegediek, ezért a Nemzeti Sport – szokásától eltérôen és kivételesen – megkérdezte a rangadóról Kékes Csabát, a nemzetközi kategóriás bírókettôs egyik tagját. „Igen kemény, forró hangulatú, nagy iramú mérkôzés volt – mondta testvére, Kékes Pál egyetértésével Kékes Csaba. –Aki látta a világbajnokság mérkôzéseit, az tapasztalta, hogy ebbe az irányba halad a kézilabda. Az erôszakos, agresszív játékból nekünk ki kell szűrnünk a kiemelkedôen durva szabálytalanságokat, amelyek során a játékos célja nem a labda megszerzése, és amelyek ráadásul sérülésveszélyt is okoznak. Emellett a játék folyamatossága érdekében, amikor csak lehet, elônyszabályt alkalmazunk. Nem volt ez másként a dunaújvárosi rangadón sem, és a kételkedôk errôl a találkozó videofelvétele alapján is egyszerűen meggyôzôdhetnek.”
"Gondjaink közepette rendkívül jól jött ez a siker – mondta. – Edzőink és játékosaink példás szakmai alázattal függetleníteni tudták magukat a külső körülményektől, képesek voltak csakis a mérkőzésre összpontosítani. Ez lehet a jövő útja.”
A védekezésben hatalmas energiákat mozgósító Kemény József is elégedetten emlékezett a küzdelemre. "Nehéz anyagi helyzetünk, a megszorító intézkedések igazi közösséggé érlelték a gárdát – vélekedett. – Megértettük, hogy most egymásért is nagyon kell küzdenünk, s a végén érvényesült az erőnléti fölényünk, felőröltük a szegedieket. Ez a győzelem a csapatmunka diadala volt. Külön köszönöm a közönségünknek, hogy a második félidőben tűzbe jött, és sokat segített a győzelem kiharcolásában.”
Az igazi vezéregyéniségként irányító, ráadásul parádés gólokat lövő Kuzmicsov Szergej arról beszélt, hogy szerinte a sok kiállítás és a két piros lap ellenére sem volt kirívóan durva a mérkőzés. "Szegeden sokkal gorombább belemenések történtek az ősszel – emlékezett. – Végig óriási rohanás jellemezte a mérkőzést, amit idegileg és fizikailag is mi bírtunk jobban.”
A honosítására és a válogatott keretbe való behívására – a szegedi Nikola Eklemoviccsal együtt – már nagyon váró Milorad Krivokapics arról beszélt, hogy még a vajdasági Kátyon volt alkalma megismerkedni a kiváló szegedi kézilabdázókkal. "Most is nagyon kemények a Pick védői, technikásak, jól képzettek az átlövői és kiválóak a kapusai – hangsúlyozta. – Óriási küzdelemben szereztük meg a győzelmet. A védekezésünk nagyon jól működött, de a támadójátékunk csak az utolsó negyedórára állt igazán össze. A Fotex elleni meccsel még nem foglalkozunk, mert előbb – vasárnap – Pécsett is kemény csata vár ránk, hiszen a »nagy hármas« ellen mindegyik csapat igyekszik bravúrt elérni.”
A több külföldi klubot is megjáró Buday Ferenc, a Dunaferr edzője hajdan számos szegedi siker részese volt, ezúttal viszont egykori csapata elleni diadalát ünnepelte, persze a tőle megszokott visszafogottsággal. "Óriási küzdelmet láthatott a közönség, a modern kézilabda jó propagandája volt a találkozó – mondta. – Hullámzó játékkal, váltakozó eredményességgel vívtuk meg a hatvan percet. A hétmétereseknél hibáztunk, de a küzdeni tudásunk kifogástalan volt. A második félidőben igyekeztünk pontosabban játszani, jobban kihasználni a széleket, és erőfeszítéseinket siker koronázta. Csapatom az ismert ok miatt hiányzó Katzirz Dávidért is játszott. A Szegedben játszó fiamról annyit, Danival mindig átöleljük, köszöntjük egymást, ha mérkőzés előtt találkozunk. Most én ezt elfelejtettem, ezért szégyellem magam. Nagyon szeretem őt, bár a góljait ezúttal szívesen nélkülöztem volna.”
A csata másnapján Dobozi Ivántól, a Pick-Szeged technikai igazgatójától megtudtuk, hogy Berta, Eklemovics és a 13 gólt lövő Bajusz kisebb sérüléssel tért haza Újvárosból, de egyikük állapota sem súlyos, a hét végén remélhetőleg pályára léphetnek.
Lele Ambrus, a szegediek szakmai igazgatója azt emelte ki, hogy hihetetlenül magas hőfokú volt a rangadó. "A hasonló öszecsapásokon a döntő helyzetekben szüksége van a csapatnak egy vezéregyéniségre – mondta –, és ezzel mi Újvárosban nem rendelkeztünk. Ráadásul ezekben a pillanatokban a védekezésünk és a támadásunk sem volt hibátlan. A Dunaferr megkapta tőlünk a lehetőséget, és élt is vele.”
A Pick-Szeged mesteréből, Dragan Djukicsból roppant heves érzelmeket váltott ki a mérkőzés, és nem csak játékosait okolta az egygólos vereségért. "Nem kézilabda-mérkőzés, hanem többnyire verekedés folyt Újvárosban – mondta az edző. – Tanítványaim ebben a légkörben is mindent megtettek a sikerért, és valamennyiüket csak dicsérni tudom, hiszen így is majdnem célba értek. A rendre a kárunkra tévedő bírók ítéletei azonban akkora hátrányt okoztak, amit csapatom nem tudott behozni. Az azonos vagy nagyon hasonló szabálytalanságokat másként ítélték meg a játékvezetők, ha azokat a hazai csapat, és másként, ha az enyéim követték el. A Szeged nem érdemli meg, hogy – immár nem először – ekkora hátrányba kerüljön valamilyen rejtélyes oknál fogva, de biztos, hogy önhibáján kívül.”