Ördögök a pokolban – Deák Zsigmond jegyzete

Ha a múlt és a korábbi címek helyett az aktuális formát és eredményességet tükröző világranglistát vesszük alapul, nem a spanyol–német volt a katari labdarúgó-vb csoportkörének legnagyobb rangadója (a 7. és a 11. között). Az argentin–mexikói (3. és 13.), a brazil–svájci (1. és 15.), de főképp a francia–dán (4. és 10.) és időben legkésőbb a csütörtöki belga–horvát (2. és 12.) ugyanis jobb helyezési átlagot produkált. Utóbbi külön pikantériája, hogy a harmadik, mindent eldöntő fordulóban ki-ki meccset vívtak egymással a felek, a FIFA-rangsor, illetve az előző világbajnokság ezüstérmese. Délnyugati szomszédaink Marokkóval megszenvedtek, Kanadát viszont elintézték, Belgium már az észak-amerikaiak felett aratott győzelmet sem érdemelte meg, az afrikaiak elleni fiaskót annál inkább, aztán kiborult a bili, az „aranygeneráció” tagjai vélhetően utolsó közös világversenyükön egymásnak estek.

No nem teljesen úgy, ahogy a „hivatalos” és a közösségi média szenzációhajhász szegmense tálalta, a szakmai válság azonban tagadhatatlannak tetszett. Az már a kezdő sípszó előtt jól látszott, hogy egyik sem csikócsapat, emitt a 33 esztendős Alderweireld és a 35 felett járó Vertonghen a védelem egyre statikusabb oszlopa, amott még mindig a 37 éves Modric a húzóember. No meg szalonremire sem lehetett apellálni, hiszen ez belga szempontból édeskevésnek tűnt. A „vörös ördögök” szövetségi kapitánya, Roberto Martínez a 19-re lapot húzva átalakította a taktikát, szakított a klasszikus centerjátékkal, a robusztus, de még mindig nem egészséges Lukaku és hasonló alkatú társai pozíciójába az aprócska Mertenst vezényelte be a szélről középre. Aki egyébként 35 éves...

Ám nem ő, hanem a másik oldalon a 33-at taposó Perisic veszélyeztetett már 11 másodperc elteltével. Az állítólagos les miatt visszavont horvát tizenegyes egyértelműen a VAR átka, máig nem tudom, miért nem a szobából döntöttek, s mit látott most az angol bíró, Anthony Taylor, amit korábban nem. A meccs ezután leült, sőt, szinte lefeküdt, a kapusok munka nélkül tengődtek a szünetig. Az érthetetlen belga passzivitást volt hivatva leküzdeni beállásával a 30. életévében járó Lukaku, kisvártatva lőtt is egy recsegős kapufát, majd kihagyott több helyzetet. Végül a szalonnak nem mondható remivel a világranglista másodikja, a belga aranygeneráció távozott a vb-ről, mégpedig örökre, a viadal eddigi legnagyobb meglepetéseként. Ha Marokkó csoportelsőségét nem számítjuk…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!