Ayrton Senna (1960-1994)

Ayrton Senna da Silva 1960. március 21-én született Sao Paulóban, Brazíliában. Ahogy az lenni szokott, korával együtt kezelhetőségi problémái is nőttek, ezért négyéves korában édesapja, Milton da Silva vásárolt egy egylóerős gokartot, aminek a kis Ayrton igencsak megörült. Azután soha nem nézett vissza… Mivel legálisan csak tizenhárom évesen indulhatott először gokart-versenyen, első futamgyőzelmét 1973. július elsején aratta. 1977-től 1981-ig ötször nyert brazil bajnoki címet, ebből kiderül: odahaza egyeduralkodónak számított.

1980 telén Ayrton Senna válaszúthoz érkezett, és fejlődése érdekében elhagyta szeretett hazáját, Brazíliát és Angliába költözött. 1981 augusztusára pedig megnyerte mind a Townsend Thorensen és az RAC Formula-Ford 1600-as bajnokságot. Ekkor vette fel édesanyja leánykori nevét, és Ayrton da Silváról Sennára "keresztelkedett át" mégpedig két okból: a da Silva túl hétköznapinak számított Brazíliában, a "Senna da Silva" pedig túl hosszú volt ahhoz, hogy ráférjen a boxból kilógatható táblácskára. Mivel édesapja nem nézte jó szemmel, hogy fiából autóversenyző lesz megvonta anyagi támogatását, így Ayrtonnak létszükséggé vált egy tőkeerős támogatót találnia, amelyből finanszírozhatta angliai karrierjét. Erőfeszítései azonban kudarcot vallottak, és 1981 októberében Senna bejelentette visszavonulását, és hazatért Brazíliába. A dolgok azonban egyre rosszabbra fordultak: apja építkezési vállalatánál helyezkedett el, de a légkört négy hónap alatt sem tudta megszokni, és a versenyzés iránt érzett vágya napról-napra erősödött. Édesapja belátónak bizonyult és feltette a kérdést: üzlet vagy autósport? Ayrton nem meglepő módon utóbbit választotta.

Visszatért Angliába és 1982-ben az Európai és a Pace Petroleum Formula-Ford bajnokságokban versenyzett. A statisztikák elképesztőek: 27 versenyen 16 pole pozíciót, 23 leggyorsabb kört és 22 győzelmet szerzett! Az első Formula-3-as versenye pedig előrevetítette a jövőt: az időmérőn leiskolázta a teljes mezőnyt, megfutotta a verseny leggyorsabb körét, és persze magát a versenyt is megnyerte. Az 1983-as Marlboro Brit Formula-3-as bajnokság 21 versenyéből 13-at nyert, 15-ször indult az élről. Kell-e mondani, hogy a magát sorozatot is ő nyerte?

A szenzációs brazil fiatalember eredményeire természetesen a Formula-1 is felkapta a fejét, és 1984-ben már a Toleman csapatban találjuk. Első idényében 13 világbajnoki pontot szerzett, ezzel kilencedik helyen végzett a pontversenyben. Egy viharos szerződésbontás és csapatváltás után az 1985-ös idényt a Lotus színeiben kezdi, és Estorilban, illetve Spában megszerzi élete első és második F1-es futamgyőzelmét. Mellékesen hét pole pozíciót is bezsebelt. 1986-ban ezt a számot eggyel túl is szárnyalta, győzelemből azonban ismét "csak" kettőig futotta: Spanyolországban és az Egyesült Államokban diadalmaskodott. 1987 végén megvált a Lotus istállótól, és hároméves szerződést kötött a Formula-1 élcsapatának számító McLarennel. Érdekesség, hogy a mind a McLaren aranykorszaka, mind a Lotus hanyatlása akkor kezdődött. Csapattársa a sportág egyik legnagyobb egyénisége, az akkor kétszeres világbajnok Alain Prost lett, akinek a hozzájárulása kellett ahhoz, hogy Senna a piros-fehérekhez kerülhessen. Azonban Sennát nem hatotta meg a professzor nimbusza és kijelentette: "Be fogom bizonyítani, hogy jobb erőnlétben vagyok nála. Motiváltabb vagyok, kiegyensúlyozottabban és hosszabban leszek gyorsabb nála, majd meglátják! Meg fogom őt verni!" És nem a levegőbe beszélt: az év során 13 pole-lal, 8 futamgyőzelemmel megszerezte a világbajnoki címet.

A média legnagyobb örömére a két élpilóta között éles rivalizálás alakult ki, sokszor a sportszerűség határait is súrolva. A kettejük között forrongó indulat és feszültség az 1989-es Japán Nagydíjon hatalmas erővel tört felszínre: a világbajnokságban Prost vezetett, Sennának mindkét hátralévő versenyt meg kellett volna nyernie ahhoz, hogy megnyerje a bajnokságot. Bár az élről indult, az első kanyar Prosté lett. Hat körrel a vége előtt még mindig a "Professzor" vezetett, de akkor Senna mindent egy lapra téve – talán nem a legjobb pillanatban – döntésre akarta vinni a dolgot, és Prost mellé, a belső ívre húzott. A francia talán nem vette észre, talán szándékosan de "rácsukta az ajtót" és mindketten tehetetlenül kicsúsztak a pályáról. Prost kiszállt, Senna autóját viszont a pályabírók egy kanyart levágva visszatolták a pályára. Senna a boxban kicseréltette a sérült szárnyat, és Alessandro Nanninit kezdte üldözni, akit egy rendkívül kemény manőverrel megelőzött és megnyerte a versenyt. A kanyarlevágásért később kizárták, Prost lett a világbajnok, Senna pedig őrjöngött...

1990-ben Prost már a Ferrarinál versenyzett, de Szuzukában ismét az 1989-es szituáció állt elő, ám fordított előjellel. Az élről Senna, ám a versenyt megelőző nagy vita ellenére is a pálya porosabb oldalán maradó az első rajtkockából várta a startot, mellette Prost. Senna fenyegetőzött: "Ha a rajt Prosté lesz, jobb ha nem próbálja meg előttem bevenni a kanyart, mert nem fog sikerülni!". Márpedig Prost jobban jött el a rajttól, és előnyben száguldott az első kanyar felé, ami egy elnyújtott jobbos, ám Senna McLarenje még mellette volt…Mindketten kiestek, Senna lett a világbajnok.
Bár Mansell és a Williams az idény közepére borzasztó erős lett, 1991 már simább volt: 8 pole, 7 futamgyőzelem, a harmadik világbajnoki cím. A Williams 1992-re szinte legyőzhetetlenné erősödött, és Senna csak küszködött (1 pole, 3 győzelem).

A kilátások a McLarennél rendkívül kedvezőtlennek tűntek, ezért Senna egy éves "szabadságot" tervezett 1993-ra, de a csapatfőnök, Ron Dennisnek sikerült meggyőznie egy versenyről-versenyre szóló szerződésben. A gyengécske McLaren-Forddal azonban így is dominált a Monacóban, és hatodszorra is győzött a hercegségben. Doningtonban, esőben talán élete legjobb versenyén lett első. Az első körét, amikor a hetedik helyről az élre tört, máig ámulattal emlegetik a szakemberek. Adelaide volt az idény utolsó versenye, és Senna könnyeivel küszködve vett búcsút Ron Dennistől és a McLarentől, akikkel élete legnagyobb sikereit elérte. Búcsúzásképpen az élről indulva megnyerte a versenyt (amivel a McLaren 104 győzelemmel a legeredményesebb csapat lett akkor), a télen pedig a verhetetlennek tűnő Williams-Renault-hoz igazolt, és a bajnokság toronymagas favoritjaként, az új kihívás miatt felfokozottan várta 1994-et.

A Williams-Renault FW16 azonban messze nem volt ideális, és rendkívül nehezen vezethetőnek bizonyult. Senna azonban Brazíliában, Japánban és San Marinóban még így is megszerezte a pole pozíciót. Hazájában megpördült, miközben keservesen próbálta tartani a vezető Michael Schumacher tempóját és kiesett. Aidában Mika Häkkinen lökte ki rögtön a start után, azután pedig Imola következett. A szombati edzésen egy balesetben életét vesztette Roland Ratzenberger. Ez volt nyolc év után az első halálos baleset a Formula-1-ben. Mindenkit, így Sennát is mélyen megrázta a tragédia, ám a versenyre mindenki összeszedte magát. A rajtbaleset miatt újraindított verseny hetedik körében a televíziónak köszönhetően milliók szeme láttára az élen haladó Ayrton Senna Williams-Renault-ja a Tamburello kanyarban kisodródott a pályáról és a falnak csapódott. Az ütközés hatalmas volt, a roncs egészen a pályáig csúszott vissza, aztán megállt. A sárga sisak talán egy pillanatra még megmozdult, majd örökre megpihent…
Tíz év telt el azóta, a világ azonban még mindig siratja. ---- A ---- &