Cselgáncs: Karakas Hedvig mindig tudja, hol a helye

LIPICZKY ÁGNESLIPICZKY ÁGNES
Vágólapra másolva!
2021.01.03. 09:58
null
Karakas Hedvig rájött, hogy nem az olimpia körül forog a világ, és ettől felszabadult (Fotó: AFP)
Karakas Hedvig decemberben Európa-bajnoki aranyérmet nyert Prágában – elillant-e már a győzelmi mámor, s az arannyal a kezében milyen irányt szab magának a BHSE versenyzője?

–  Ha visszapörgeti az idő kerekét egy hónappal, milyen érzések vannak önben?     
– A győzelmi mámor, az egy hétig tartó eksztázis már tovaszállt, immár tudom racionálisan szemlélni mindazt, ami velem történt az idén – felelte a BHSE 30 esztendős, vb-bronzérmes és friss Európa-bajnok, korábbi junior-világbajnok dzsudokája. – Jó visszagondolni a sikerre, de alig több mint fél évvel az olimpia előtt most nem a múlt, a jövő a fontos.

– Racionálisan szemlélve milyen volt az előző év?     
– Rengeteget tanított nekem, nagyon sok tapasztalatot tudtam leszűrni magamról, a felkészülésemről, arról, hogy mire van szükségem mentálisan és fizikailag.

– És mire?     
– Időre, amit a koronavírus-járvány most biztosított. Az edzőmmel, Toncs Péterrel egy hosszabb alapozást tudtunk végigcsinálni, gyakorlatilag volt fél évünk arra, hogy pótoljuk az elmaradásokat, hiányosságokat, s olyan fizikai alapot építsünk, amit át tudok vinni a dzsúdómba. De ez a kisebb hozadéka a koronavírus miatti kihagyásnak, a nagyobb változást inkább mentálisan éltem meg, jó hatással volt rám, hogy át tudtam gondolni a helyemet, a feladataimat a világban.

–   Kifejtené?     
– Amikor meglebegtették, hogy egy évet csúszik, sőt, az is lehet, hogy elmarad az olimpia, először szabályos sokkot kaptam. Bennem az olimpia úgy élt, mint ami kihagyhatatlan az emberiség életéből, mintha kőbe vésett törvény lenne, hogy meg kell rendezni, hiszen nekünk, sportolóknak ez a legfőbb cél, a legfőbb feladat. Aztán elkezdtem átrendezni a gondolataimat, a prioritásokat és rájöttem, hogy az olimpia csak egy szelete az életünknek, s nem a világ teteje. Persze nagyon fontos szelete, de az, hogy ennyire magas polcra emeltem az életemben, egyfajta görccsel, szorongással járt együtt. Ez pedig nem jó, egyáltalán nem. Mivel a sportkarrierem vége felé járok, így azt mondtam magamnak: tessék értékelni és nagyon élvezni azt, ami még hátravan ebből a pályafutásból! Szeretek annyira edzeni, olyan minőségű munkát elvégezni, hogy a szükséges alap mindig bennem lesz a világversenyeken, ettől nem szabad félnem. És ez a gondolatsor hozott egyfajta felszabadultságot a szőnyegen.

–  Az Európa-bajnoki cím visszaigazolást és magabiztosságot jelent?     
– Igen. Ám nem eshetek abba a hibába, hogy akkor én most már megérkeztem, nem szabad végső sikernek elkönyvelnem ezt az eredményt... Jó érzés, hogy gyakorlatilag a legjobb európai versenyzőket utasítottam magam mögé, hiszen két kivétellel mindenki, aki számít, ott volt Prágában. Nagyon rangos, erős Európa-bajnokságon vagyunk túl.

– És hasonló Mesterek Tornájára készülődhet, hiszen januárban a világ legjobbjai lesznek ott a dohai viadalon.     
– Bízom benne, hogy én is indulhatok. Sajnos a mátraházai edzőtáborozás során megsérült a bokám, most egy ideig eltart a rehabilitáció. Ha minden jól alakul, vállalom a szereplést, de mindenáron nem akarok szőnyegre lépni, sokkal fontosabb, hogy gyógyultan, felkészülten érkezzek meg a tokiói olimpiára. A recept idén bevált. Nem kell szétforgácsolnom magam, ha lesz olyan verseny, amelyen érdemes részt vennem, mint például a budapesti világbajnokság, akkor indulok. Ám elsősorban alapozunk, maradnak a dolgos hétköznapok.

– Ennek már részese Özbas Szofi is, hiszen szeptembertől önökkel edz az utánpótlás-világbajnok dzsúdós. Jó a közös munka?     
– Abszolút! Szofi óriási tehetség, a jövő bajnoka lehet, sőt, akár már a tokiói olimpián is meglepetést szerezhet. Jó, hogy mellettem van, mert mindennap kihívást jelent vele megküzdeni, mindig tud kihívást, megoldandó feladatot adni a tatamin. Igen, tudok ebből profitálni, ahogyan ő is az én tapasztalataimból. Befogadó személyiség, és bízom benne, hogy sikerül neki átadnom olyan dolgokat, ami hasznos lehet a jövője szempontjából.

– Vagyis úgy készül Tokióra, hogy közben mentor szerepet is vállal?     
– Valahogy így. Már évek óta úgy dolgozom az edzőtáborokban, a klubomban, hogy odafigyelek a fiatalokra, akik felnéznek rám, és Szofi is szívesen veszi ezt a segítséget. Én sok mindent megtapasztaltam a pályám során, sok olyan hibába beleestem, amiket ha ők elkerülnek, nyert ügyük van.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik