Űrkorszaki küzdelmek – Deák Zsigmond jegyzete

A CÉL HALÁL, az élet küzdelem, / S az ember célja e küzdés maga – mondja Ádám Lucifernek Madách Imre korszakos műve, Az ember tragédiája tizenharmadik színében, az űrben. Nos, hagyományos magyarországi küzdősportjainkat, amelyek képviselői az idei párizsi játékok előtt szereztek már valaha olimpiai aranyat, különösen áthatja ez az érzés, noha a cél minden ötkarikás ciklus előtt világos: halál helyett sokkal inkább érem az olimpiáról. A francia fővárosban viszont a birkózók, az ökölvívók és a cselgáncsozók is enélkül maradtak, miközben „kistestvérük”, a tekvandó behúzta az aranyat az egyébként Spanyolországban élő és készülő Márton Viviana révén.

Természetesen mindenki másképp élte meg a történteket, hiszen például a bunyósok az utóbbi évek legjobb eredményét hozták két ötödik helyükkel, Hámori Luca ráadásul nem egy másik hölgytől kapott ki a negyeddöntőben… A birkózók viszont inkább csalódásként élték meg a hasonló szereplést, hiszen ötödikjeik (Losonczi Dávid és Muszukajev Iszmail) voltak a regnáló világbajnokok. A cselgáncsozók sem tépték le magukról és dobálták fel örömükben a dzsudogijukat Pupp Réka egy árva ötödik pozícióját követően. Ami viszont közös mindegyikükben, az a változás igénye.

Ennek jegyében két új szövetségi kapitány áll majd mostantól a birkózószőnyeg mellett: csak Bánkuti Zsolt marad szabadfogásban, Martin Gábor lesz a női szakvezető, kötöttben pedig jön Lőrincz Viktor, aki 2021-ben Tokióban még maga mutatta meg, hogyan kell kiküzdeni egy olimpiai ezüstöt. Utóbbi a másik kötöttfogású pályázót, az olimpiai bajnok Repka Attilát is szeretné maga mellett tudni a stábjában, hiszen a feladat óriási: Európa visszaszorulóban, a honosítás, noha elkezdődik a kivezetése, egyelőre fojtogató, a konkurencia egyre nő. A tatami környékén Bor Barna vette át az irányítást Ungvári Miklóstól, tehát az egyik korábbi kiválóság a másiktól, de sok ideje nincs, hiszen nyakukon a jövő évi hazai rendezésű világbajnokság. Boksz­ban nem a válogatott szakmai stábja, hanem a szövetség irányítása újul meg szombaton, a két elnökjelölt közül a versenyzőként „mindent is” megnyerő Kovács István lehet a megmentő, miközben egyáltalán nem biztos a sportág 2028-as Los Angeles-i ötkarikás szereplése.

A kihívás tehát, mint Madáchnál a tizenharmadik színben, „űrkorszaki”, a hagyományokra, a korábbi sikerekre legfeljebb büszkék lehetnek az érintettek, de ezek folytatásához több, egyre több kell. A mostani megújulások a szándék szerint ezt szolgálják.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!