– A nap végén elkezdtek lázasan számolni?
– Valahogy úgy – mondta Berki Krisztián a Nemzeti Sportnak. – A csapat matekzsenije Vlacsil Attila, ő volt az, aki kiszámolta, hogy így is, úgy is megvan a nyolcvanöt százalék – legalábbis úgy tűnik.
– Mit jelent az, hogy így is, meg úgy is?
– Más a végeredmény, ha a két szeren indulók átlagpontszámát vesszük alapul, s más, ha a két szert külön vizsgáljuk.
– Nem szörnyű, hogy így kell matekozni a kvótaszerzéshez?
– De az! És kedd reggelig biztosan nem lesz hivatalos állásfoglalás az ügyben, úgyhogy a bizonytalanság azért még nem múlt el.
– Nem hisz a csapattársának?
– Én készséggel elhiszek mindenkinek mindent, ám leginkább arra hallgatok majd, aki hivatalosan is bejelenti mindezt. Amikor a versenyeken leugrom a lóról, kiírják a pontszámomat, s a döntő végén kiderül, én vagyok az első, még sohasem örülök tiszta szívből. Csak akkor, amikor az aranyérmet a nyakamba akasztják.
– Még mindig az öt évvel ezelőtti voloszi Európa-bajnokságon történtek kísértik?
– Azt azért nehezen felejti el az ember, amikor második helyezettként áll a sorban az eredményhirdetésre várva, majd kirángatják onnan azzal, hogy óvás miatt végül csak a negyedik hely az övé.
– Nem akarok gonoszkodni, de ha kedden meg is erősíti a nemzetközi szövetség, hogy elérte a másik két szeren a nyolcvanöt százalékot, az még nem jelent kvótát...
– Ez meg a másik! Ha meg is lesz a kívánt százalék, az még csak a kvótaszerzés első lépcsőfoka. Próbálom kizárni a zavaró körülményeket, próbálok nem figyelni a bizonytalan helyzetre, tényleg csak a lólengés döntője érdekel. Nem kattog az agyam, nem parázom, nem idegeskedem, az biztosan nem vezet jóra!
A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN OLVASHATJÁK.
Hétvégén rendezik az első Keleti Ágnes-emlékversenyt
Két magyar döntős Taskentben a torna Challenge-vk-n
