Tisztelet! – Rác Benedek Balázs jegyzete

Meg kell követnünk Cseh Sándort.

Amikor a szövetségi kapitányi pályázatok kapcsán lapunkban összegyűjtöttük a posztra kandidáló edzőket, a szolnoki tréner bemutatásánál arról írtunk, hogy „bajnoki címig és kupagyőzelemig vezette a Dózsát, a Bajnokok Ligájában viszont még hiányzik a döntő, noha a gárdáé a világ egyik legerősebb kerete”.


Amikor a szövetségi kapitányi pályázatok kapcsán lapunkban összegyűjtöttük a posztra kandidáló edzőket, a szolnoki tréner bemutatásánál arról írtunk, hogy „bajnoki címig és kupagyőzelemig vezette a Dózsát, a Bajnokok Ligájában viszont még hiányzik a döntő, noha a gárdáé a világ egyik legerősebb kerete”.

Nos, a mondatot múlt időbe tehetjük, hiszen Cseh Sándor a BL-ben is sikerre vezette a Szolnokot, és azért kell megkövetnünk, mert szombaton sokadszor, de talán egyszer s mindenkorra bizonyította, hogy kiváló edző. Ha valaki azt gondolná, hogy könnyű a sztárokból álló Szolnokot dirigálni, az gondoljon arra, hogy a Recco megint elbukott, no meg arra, hogy a hatos döntőben már a Szolnokkal hasonló erőt képviselő csapatok játszottak.

Cseh Sándor azonban tökéletesen felkészítette együttesét, veretlenül zárta a BL-t, s szokás szerint magyar bajnok és kupagyőztes lett. Noha teljesen más jellegű edzői munkát kíván a Szolnok vagy éppen az Eger irányítása, mindkettőnél az a feladat, hogy folyamatosan egyben kell tartani a ménest. Rengeteg klasszist, rengeteg egót kell kezelni, megfelelő taktikai keretekbe illeszteni, s közben hagyni villogni, mégis arra sarkallni, hogy mindent a csapatnak rendeljenek alá. No meg, hogy ugyanolyan elánnal hajtsák végig a játékosok a sokadik unalmas hétfőn vagy kedden a több ezer méternyi úszópenzumot. És ehhez már kimagasló edzői kvalitás szükséges, kezdve a kiválasztástól a napi munkán át a hatos döntőre felkészítésig. Ahhoz meg bátorságra van szükség, hogy a mai, a mentális felkészítést kiemelten fontosnak kezelő sportvilágban úgy döntsön valaki, hogy pszichológus nélkül gardíroz egy sztárcsapatot, márpedig Cseh Sándor így határozott tavaly nyáron.

S noha eleinte sokan azt gondolták, nagy lesz a szolnoki kabát Cseh Sándorra, kellemetlennek tűnhetett, amikor Kovács István szakmai igazgató – aki egyébként a legutóbbi két magyar BL-győzelemnek is részese az UTE-val és a Honvéddal – kvázi elé ült a kispadra, végül a szolnoki születésű mesteré lett a pálma. Cseh Sándoré, aki Kásás Tamásék kortársaként ott volt Kemény Ferenc világverő juniorválogatottjának keretében, de utolsóként maradt ki a vb-győztes csapatból.

Később remekül ismerte fel, hogy érdemes az edzősködésbe energiát fektetni (az ob I-es osztályozótól vezette BL-sikerig a Szolnokot), éjszakákon át nézni az amerikai sportokat, s folyamatosan azon gondolkodni, hogyan tehetné még jobbá együttesét, amelyet szimplán csak azért, mert küzdött, sosem dicsér meg, hiszen ez a dolga. Szakmai és emberi kvalitásairól mindent elárul, hogy a csapat legnagyobb klasszisai dicsérik, méltatják a felkészültségét, márpedig kevés edző van a sportvilágban, akit játékosainak jelentős része szeret és elismer.

Cseh Sándor ilyen.