Megkergették, megbüntették, elcsúszott a frissítése, de szépen teljesítette a Badwatert

Azt írta nekem a verseny után, hogy ezúttal „csak” ötödik lett a nők között a Badwateren, s egy órával rosszabb idővel, mint két évvel ezelőtt. Nem akarok vitába szállni önnel, de a világ egyik legkeményebb futóversenyén ez is elképesztő eredmény.

Más volt a két évvel ezelőtti teljesítésem és a mostani – mondta Brown Viktória. – Akkor egy áradás miatt módosított pályán kellett haladnunk, kevesebb volt a szintemelkedés, ráadásul volt egy fél óra, amikor autóval vittek át minket egyik helyről a másikra. Most viszont nagyon örültem annak, hogy az eredeti pályán futhattunk. Tudni kell, hogy nem sok magyar nő teljesítette ezt a versenyt, büszke is vagyok rá, hogy a két legjobb magyar női eredmény az én nevemhez fűződik. Lehetett volna sokkal jobb is az időeredményem, nem vagyok maradéktalanul elégedett, de problémám akadt a frissítéssel. Ezt alaposan át kell gondolnom, ugyanis az elmúlt öt esztendőben tökéletesen működött, viszont az előző egy-két versenyen nem volt megfelelő. Van sejtésem, hogy mi lehet a probléma, terméket váltottam, talán ha visszatérek az előzőre, akkor megint rendben lesz. Aztán volt még egy probléma, túllőttem a sót és az elektrolitokat, ami puffadást és vizesedést okozott. Nagyon kellemetlen és kényelmetlen volt, rengeteget lassított.

Ezekkel a problémákkal együtt milyen volt a verseny?

Rengeteg szép és érdekes helyen járnak a verseny alatt: tapasztalt most valami furcsaságot?

Talán most jobban értékelem, hogy milyen csodálatos helyeken jártunk, mint két évvel ezelőtt. Habár állatokkal nem futottam össze, de az élmezőnyben lévők láttak például vadászgépeket gyakorlatozni. A verseny útvonalán sokszor gyakorlatoznak különböző modern amerikai vadászgépek, ezek szerint most is így történt. Két éve láttam is ezeket.

Mi volt ezúttal a legnehezebb kihívás?

Már az nagy győzelemnek számított, hogy ott tudtam lenni a rajtban, ugyanis az utóbbi időszakban voltak sérüléseim és betegségeim, valamint az edzések sem mentek jól. A kérdésre válaszolva, a legnagyobb nehézséget a puffadás jelentette, fájt és feszített a hasam, rosszul voltam, nem tudtam maximálisan a tempómra koncentrálni. Érdekes, de az ázsiai buboréktea sokat segített ebben a helyzetben, amikor a szervezetem semmi mást nem akart befogadni, akkor tíz órán keresztül ezzel frissítettem magam.

Visszatér még a Badwaterre?

Nem tudom még, elképzelhető. Az idei versenyről az egyik szponzorom készített egy dokumentumfilmet négy női futóról, köztük rólam, reméljük, idén még elkészül. Ez a szponzor az esemény egyik főtámogatója is, ha a következő esztendőkben ez így marad, akkor jó eséllyel visszatérek. Persze kérdés, hogy a szponzor mit tervez, de hiszem, hogy akár több órát is tudnék javítani az időeredményemen. Ami a közeljövőt illeti, augusztusban lesz egy kemény kétszáz kilométeres futás Kanadában, majd következik az októberi huszonnégy órás világbajnokság.

Fotók forrása: Brown Viktória