Finomfőzelék – Malonyai Péter jegyzete

Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de a kicsi is elég: a Fradi a Tofiq Bahramov Stadionban játszott a Qarabag ellen szerdán. Tudják, ki volt Bahramov? Az a partjelző, aki az 1966-os világbajnokság döntőjében állítólag azért bólintott rá Geoff Hurst mindent eldöntő, máig vitatott góljára, s ezzel az angolok elsőségére, mert a németeknek tartozott ennyivel Sztálingrád miatt.

Közelítve az azerbajdzsáni Bajnokok Ligája-selejtezőhöz, a vicc kérdésére – Mennyi? Harminc. Mi harminc? Mi mennyi? – ezúttal pontos választ kaptunk, hiszen 30 ezren voltak a lelátón, 30 fok környékén volt a hőmérséklet és a 30. percben (még) vezetett a Fradi.

Aztán a vége döntetlen lett, ami persze jó eredmény kupameccsen idegenben, de a valódi értéke csak a visszavágó végén derül ki. Hiába, ez egy ilyen műfaj. Mármint a kupa, mert a futball több ennél. Elsősorban játék, amire a Fradi – egyébként – képes. Jó játékosai vannak, akik tudják is magukról, hogy bennük vannak a finom megoldások. Igyekeztek élni velük ezúttal is, ám ez kevés volt – elöl mindenképpen. Így aztán a védekezésre szántaknak szinte meg kellett szakadniuk azért, hogy ne jöjjön újabb Qarabag-gól, mentek is becsülettel, csúsztak-másztak, elszántságuk érdeme a biztató iksz. S hogy az azeriek szinte semmire sem mentek a fölényükkel, jellemző, hogy Dibusz kapus rá nem jellemző balszerencséje (hibája...?) is kellett ahhoz, hogy kiegyenlítsenek.

Itt azonban ők is, a Fradi is megállt, több gól nem esett, ez lehet öröm (nem kapott a magyar csapat), lehet bánat (nem lőtt), de a jövőnek csak az eredmény marad, akármit is gondolunk most, a lefújás utáni órákban.

És ha már a finomságról ejtettem szót, vigyázni kell a minősítéssel. Mert ott van például a finomfőzelék, ami ugyebár – a klasszikus recept szerint – egyesíti magában a sárgarépa, a zöldborsó és a karalábé „erényeit”. Nem rossz étel, legalábbis távol a menzáktól, de azért a három összetevő külön-külön jobb helyeken inkább nyerő.

A jövő héten sem lesz elegendő a finomság, több kell, más (is) kell. Nem sorolom, úgyis tudják az Üllői úton, legfeljebb visszatérve a főzelékhez, leszögezem, hogy a magyar konyha világhírű.
Ha hozzáértő kezében van a fakanál.

A finomfőzelék még senkinek sem ért ­Michelin-csillagot.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!