A kevésbé rangja – Malonyai Péter jegyzete

A Fradiról szólva egy hete, a Djurgarden elleni siker után ott hagytam abba, hogy a Celtickel mérkőzve „a magyar bajnoknak úgy nincs veszítenivalója, hogy – van”. Egy szikrányi részem sincs a csapat újabb diadalában, egy sugárnyi sem illet a rájuk zúduló reflektorfényből, csak azért fordultam önmagamhoz, hogy tovább fényezzem a társaságot: nem megtűrt, a győzelemre csak vágyakozó, szegény BL-rokonként futballozott a Celtic Parkban, hanem hittel. Tudva, hogy ha az eltervezett módit érvényre juttatva futballozik, nyerhet.

A közhely úgy mondaná, hogy a saját játékát játszotta (miközben saját játék csak az óvodában van, az irigyeknél), én úgy, hogy látni lehetett, mi a szándék. A szakma okosai, okosabbjai és legokosabbjai (ezzel ki is merítettem hazánk lakosságának úgy felét) persze rengeteg bennfentes finomságot fedeztek fel vagy éppen hiányoltak, nekem elég annyi, hogy két ziccer, két gól és annyi futás, mozgás, ütközés, a lehető legnagyobb elszántság közepette, hogy nagyon lehetett drukkolni nekik.

Mindezt úgy, hogy nem játszottak fölényben. Sőt. Ám sokat elárul egy csapatról, megtörik-e attól, hogy jóval kevesebbet van nála a labda, vagy inkább azzal törődik, hogy ha megszerzi, igyekezzen vele minél gyorsabban egyről a kettőre jutni.

A skótoknál áll a bál, mindenki szapul mindenkit, leginkább az edzőt, Neil Lennont, persze ez is természetes, ilyenkor így szokás. Kap ő hideget-meleget, leginkább azért, mert nem tette be ezt meg azt a csapatba, ám mindez csupán tanácstalanságot jelez, no meg a régi futballigazság örök aktualitását: vereség után mindig az a jó játékos, aki kimaradt. Lennon egyébként nem marad adós a válasszal, nem érti játékosai amatőr hibáit, azt pedig végképp nem, hogy baj volt – a hozzáállással. Egy skót csapatnál, ami nem hétköznapi eset.

Vagyok annyira ünnepi hangulatban, hogy hozzátegyem, a Fradi vette el a kedvét a futballtól egyik-másik Celtic-játékosnak, szigorúan szakmai alapon persze: szisztematikus futballal felőrölte ellenfele egyébként jogos magabiztosságát is.

Miután kategóriája legerősebbjét búcsúztatva folytathatja a Ferencváros, már szó sem lehet esélytelenségről a következő körben. Legfeljebb kevésbé esélyesként beszélhetünk róla, ha valamelyik nagyágyút kapja, ugyanakkor hozzátéve, hogy ez a „kevésbé” azért rang.

Kivívott elismerés.