A húsz élvonalbeli angol klub közül legalább tizennégynek kellett volna a javaslat mellé állnia, ám a döntés során ez a támogatói szám nem jött össze.
A skót gárdákat azért szerették volna behívni a ligába a középcsapatok, hogy megtörjék a négy nagy klub – a Manchester United, az Arsenal, a Liverpool és a Chelsea – évek óta tartó egyeduralmát, amelybe nem tudott beleszólni más angol egyesület, így az említett kvartett anyagilag rendkívül megerősödött.
A BL-ben legutóbb angol csapatként rajtuk kívül az Everton játszhatott, de ők 2005-ben elbuktak a pótselejtezőn, így nem kerültek a húsosfazékkal egyenértékű csoportkörbe. Miként az előző idényben a Newcastle United sem. Utóbbinak a 2002–2003-as szezonban ez sikerült ugyan, de mostanra ettől angol klubcsapat a négy nagyon kívül olyan messze van, mint a Leeds United 2001-es BL-elődöntős szereplésétől.
A BL-ben általuk egy szezonban csak a tv-pénzekből megkeresett 20-33 millió font mellett tetemes a PL tv-közvetítéseiért befolyó összeg is, amelyet arányaik szerint osztanak szét az angol klubok között: így jutott a Manchester United 52.3 millió fonthoz, míg a West Brom „csupán" 31.6 millió fonthoz.
Az Aston Villa és a Tottenham Spurs menedzsere, Martin O'Neill, illetve Harry Redknapp támogatta a skót klubok csatlakozását.
A népesebb ellentábort viszont azok képviselték, akik ennél sokkal jobban tartottak attól, hogy két fajsúlyos rivális beszállásával még kevesebb hely marad a kisebb vagy éppen liftező együtteseknek az élvonalban szereplésre.
Az ötletet azonban nem söpörték teljesen a szőnyeg alá, Gartside alternatív megoldásként egy „összemosott" angol-skót bajnokság indítására is javaslatot tett, amelyet a jövő év végéig kell előterjesztenie.