A Chelsea BL-sikere adhat példát az angoloknak - csapatbemutató

„Egészen biztos vagyok abban, hogy egyre inkább olyan stílusban kell játszanunk, mint a kontinens csapatainak. A 4–4–2 fölött eljárt az idő” – mondta a Sky Sportson egyik elemzésében Gary Neville, az egykori megbízható jobbhátvéd, ma már UEFA A-licences edző, és röviden meg is mutatta digitális csoda-mágnestábláján, hogy miért is kell változtatnia stílusán a „háromoroszlánosoknak”. Meggyőző prezentáció volt, olyannyira, hogy pár nap múlva Roy Hodgson szövetségi kapitány szerződést ajánlott Neville-nek, aki a következő négy évben az ő szakmai stábját erősíti majd.

Már Hodgson előde, Fabio Capello is rengeteg kritikát kapott azért, mert kispadszakadtáig ragaszkodott a 4–4–2-es formációhoz, és ennek tulajdonították sokan a 2010-es világbajnoki kudarcot is. Az olaszt követő Hodgson menedzserként rendre a jó öreg felállás mellett tette le a garast, de első kapitányi interjúi után kiderült: a szigetországiak a 4–2–3–1-es hadrendben próbálják meg bevenni a kontinens csapatainak kapuit.

Egyébként a bolgárok ellen a Hart – G. Johnson, Dawson, Jagielka, A. Cole – Walcott, Gerrard, Barry, Milner – Rooney, Defoe csapat kezdte el a selejtezőket, amelyet montenegrói pontszerzésével a Hart – Ph. Jones, Terry, G. Cahill, A. Cole – Walcott (Welbeck, 76.), S. Parker, Barry, A. Young (Downing, 60.) – Rooney – D. Bent (Lampard, 64.) gárda koronázott meg a továbbjutással. Mint láthattuk, a személyi állomány és a felállás is változott menet közben (sőt az út során még a 4–3–3 is előfordult), azaz maga Capello is feladta korábbi álláspontját – majd nem sokkal később állását is...

Csak egyetlen kérdőjel a védelemben

Jó két éve köztudott Angliában, hogy a Manchester City fiatal kapusának, Joe Hartnak személyében hosszú-hosszú időre megtalálták a maguk 1-esét a „háromoroszlánosok”. Az új Peter Shilton a bajnokságban már fényesen bizonyított, a válogatottban is meglepően jó átlagteljesítményekre képes – nos, éppen ez az, ami hiánycikk volt arrafelé, lásd David Seaman, Paul Robinson, David James vagy Robert Green esetét a potya gólokkal. Vetélytársainak kidőlésével a védelem jobb oldala a liverpooli Glen Johnsoné, a bal a chelsea-s Ashley Cole-é: előbbi jobb idényt zárt, mint egy évvel korábban, de így sem klasszis, utóbbi viszont a Bajnokok Ligájában hőssé vált. Ha ugyanolyan elszántan futballozik, mint a megasorozatban, akkor a torna egyik csillaga lehet – emlékezzünk csak vissza a BL-döntőre, hányszor hárított középre befutva, társait kisegítve!

A egyik középső védő a szintén a Chelsea-t képviselő John Terry lesz, akinek kellemetlen ügyeinek hullámain hagyta magát elsodortatni Britanniából Capello. Terry egyértelműen élvezi Hodgson bizalmát, de talán miatta is intette nyilvánosan a kapitány a válogatotthoz méltó viselkedésre a kerettagokat... Mellette klubtársa, Gary Cahill, vagy még inkább Joleon Lescott kaphat helyet: előbbi a BL-ben bizonyított, utóbbi viszont nagyobb tapasztalattal rendelkezik és kevésbé darabos. A citys Lescott ráadásul legjobb idényét futotta, amióta eljött az Evertontól, de képes ő is pár perces kihagyásokra, lásd a bajnokság utolsó mérkőzését. Hodgson pechjére két remek bal oldali védővel rendelkezik, ugyanis a kispados hátvédek közül Leighton Baines tavaly és idén is tagja volt az év csapatának a Premier League-ben; a sokoldalú Phil Jonesra viszont már ezen a tornán jelentős szerep várhat.

Öregek középen, fiatalok a szélen

Az angolok középpályása olyan, mint egy falusi bálon az ülésrend: a statikus öregek elüldögélnek az asztalsor közepén, az izgága fiatalok pedig jönnek-mennek két oldalukon. A széleken nagy gond nem lehet: a balon a Manchester United-es Ashley Young, a jobbon az arsenalos Theo Walcott lendülete mindenkinek feladja majd a versenyt (csak legyen, aki várja középen a beadásokat), a kispadról Walcott csapattársa, Alex Oxlade-Chamberlain bizonyosan beszáll majd rövidebb időkre, bár a felé sugárzott bizalom inkább megelőlegezett, lásd a bajnokságban elért 5.90-es átlagosztályzatát.

A citys James Milner mostanában inkább a mezőnymunkában jeleskedik, a Liverpoolban csak szenvedő Stewart Downing beválogatását pedig sokan értetlenkedve fogadták. „Nem tud szabadulni” a Frank Lampard, Steven Gerrard álomduótól a válogatott: a két lassan már veterán középpályásról a 2004-es kontinenstorna előtt írtuk le először, hogy ha összeállnak, akkor a világ talán legjobb középpályásduójává válnak, hiszen mind védekezésben, mind támadásban világklasszisok; a kíméletlen belemenésektől a zseniális gólpasszokon át a bombagólok garmadájáig terjed mutatványuk. Ehhez képest azóta az angol futballélet állandó kérdése: érdemes-e Lampadot és Gerrardot együtt erőltetni a középpályán?

Nos, ez az utolsó alkalom a „befutásra”, hiszen a Chelsea motorja az Eb alatt lép 34. életévébe, a Liverpool gőzmozdonya pedig nemrégiben töltötte be a 31.-et. Lampard egyébként azért lehet a citys Gareth Barry társa a második védekező középpályás posztján, mert a kései érésű Scott Parker (Tottenham) aligha épül fel a rajtra. Mint a 2010-es vb előtt, ismét felvetődött Paul Scholes reaktiválása, de ez a terv most is dugába dőlt.

Rooney, Rooney...

Amikor Wayne Rooney az utolsó selejtezőn, Montenegróban teljesen fölöslegesen kiállíttatta magát, aligha akadt bárki is Angliában, aki örült volna a veretlenül letudott kvalifikációnak, hiszen mindenki azon aggódott, mennyi eltiltást kap majd a sokszorosan visszaeső rosszfiú.

Megúszta végül két mérkőzéssel (a franciák és a svédek elleni csoportmérkőzést kell kihagynia, Ukrajna ellen pályára léphet már), így ezen idő alatt alighanem manchesteri csapattársa, a fiatal Danny Welbeck helyettesíti majd, akinek képességeit senki sem kérdőjelezi meg, de nem lőtt még gólt a válogatottban, az idényt pedig nyolc góllal zárta a bajnokságban (az általa kiszorított Dimitar Berbatov 2010–2011-ben 20-ig, a nemrég záruló idényben 12 bajnokin 7-ig jutott, Javier Hernández most 10-ig).

Sőt ha jobban a számok mögé nézünk: Welbecknek mindössze két olyan gólja volt a PL-ben, amely pontot vagy pontokat ért – ezért is vetődött fel a válogatottnál újból Peter Crouch neve (rettegve vártuk, hogy valaki bedobja Emile Heskey-ét).

Végül a Liverpoolban finoman fogalmazva is gólszegényen futballozó Andy Carroll került be a keretbe a lassan már 50. válogatottságát ünneplő örök ígéret, Jermaine Defoe mellé – aki legutóbb 2010-ben lőtt gólt a címeres mezben...

Mire számíthatunk az angoloktól?

„Tűzijátékra semmiképpen sem!” – véli a BBC. A „folyékony” 4–2–3–1 ide, a villámgyors szélsők oda, ha Gerrard most sem tudja klasszis módon irányítani a csapatot, túl messzire nem jutnak – mondjuk ezt már mi. Nagy kérdés, mire mennek eleinte „Roo” nélkül, de az biztos, hogy ennek a védelemnek a feltörése mindenki számára gondot okoz majd.

„Az idősebb játékosok már túl vannak egy-két nagy tornán, amelyeken mindig csalódtak, és hazatérve rengeteg kritikát kaptak. Példaként az 1992-es dán és a 2004-es görög csapatot tudom eléjük állítani: nem mindig a legjobb csapat nyeri meg a tornát. De ha jó a csapat, megfelelő a szellemisége és van egy kis szerencséje is, nyerhet” – biztatja övéit a kapitány. A Chelsea BL-győzelme több okból is példát mutathat számukra: a fegyelmezett védekezés, a taktikai fegyelem, a lelkesedés, Fortuna istennő megragadása és a helyzetek maximális kihasználása előbb-utóbb elvezet a sikerhez.