Amerikai álom – Kovács Erika jegyzete

Emlékezetes történet: a pekingi olimpia előtti hónapokban az egyik dél-afrikai edzőtáborban Hosszú Katinka „kiröpítette” úszószemüvegét a nyitott medencéből, mondván, ha rajta van, nem barnul le egyenletesen.

Hogy miért jut eszembe mindez a fukuokai világbajnokság rajtja előtt, mikor azon el sem indul háromszoros olimpiai bajnokunk?

Mert kísérteties hasonlóságot mutat Hosszú Peking utáni éve Kós Hubert mostani időszakával – egyelőre legalábbis megvan az egyezés.

Igaz, Hosszú azért szaladt Amerikáig, mert utálta már az úszást (ilyen erősen nem mi, hanem maga a bajnok fogalmazott korábban), míg Kós azért utazott a tengerentúlra, hogy még jobb úszó váljék belőle, ám mindkettőjük sztorijában közös vonás, hogy már néhány hónapnyi amerikai lét „csavart” egyet rajtuk: dőlt és dől belőlük az optimizmus, másfajta szemléletmód uralta és uralja mindennapjaikat – és persze a ragaszkodás az edzőjükhöz.

Hosszú Katinkából Dave Salo kihozta az álla..., bocsánat, szóval, kihozta mindazt, ami amúgy ott volt benne, csak elrejtve, Kós Hubertet pedig a nagy ikon, Michael Phelps mestere, Bob Bowman gyúrta át.

És tette világranglista-vezetővé április közepén (azóta már kicsit visszább csúszott, jelenleg a ötödik a rangsorban).

Kétszáz háton.

Esetében ez az igazán nagy újdonság, még akkor is, ha Kós korábban is úszta ezt a számot – csak éppen, ahogy ő is fogalmaz, a lába nem állt készen arra, hogy a legvégéig bírja.

Mielőtt nekem esne bárki is: a magyar edzők a legjobbak közé tartoznak a világon, ehhez kétség sem fér, s ezt még Bowman is így látja, hiszen szerinte Kósnak tökéletesen tanították meg a hátúszás technikáját.

Mégis olybá tűnik, Amerikában van valami a levegőben – vagy valahol máshol.

Persze a sokak által irigyelt egyetemi rendszer is hozzátesz a fejlődéshez, hiszen egymást követik a versenyek, amelyeken sztárok úsznak egymás mellett a medencében, de ezen túlmenően is van ott valami.

Valami, amit „beszippantva” valahogy mindenki mosolygósabb, erősebb, magabiztosabb lesz.

Ugyan Kós Hubert még csak az elején jár a Hosszúval sok ponton hasonlóságot mutató amerikai történetének, az a bizonyos „valami” már most érződik – a hozzáállásában, mondataiban, szemléletében.

Hosszú Katinka káprázatos pályafutása ezzel a bizonyos amerikai „lökéssel” kezdődött. Hogy Kós Huberté is hasonlóan folytatódik-e, arról akár már Fukuokában is képet kaphatunk.
Van valami a levegőben.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!