Hagyjuk a „majdnem”-eket! – Kovács Erika jegyzete

„A küszöbön áll, azt várom már nagyon, hogy végre lépjen is be a szobába!”

A kijelentés Sós Csabától származik, és ha őszinték akarunk lenni, bevallhatjuk: az elmúlt két esztendőben jó néhányszor mondogatta ezt a szövetségi kapitány, ám Kós Hubert még csak be sem nyitott az ajtón.

Mindig ott szerepelt esetében a „majdnem”, a feszültség pedig egyre csak gyűlt az egyébként rendkívül tehetséges úszóban.

De csak gyűrte és gyűrte a kilométereket az edzéseken, odafigyelt mindenre, beleadott anyait-apait – aztán meg egy-egy verseny végén rendszerint szomorúan konstatálta, hogy nem sikerült.

Jó volt ez, jó volt az, jó volt eddig, meg még a végén is volt valami jó, aztán meg mégsem volt jó a nagy egész...

„Meg ne írd, de szerintem Hubi megnyeri a kétszáz vegyest az Eb-n! Kaptam már annyiszor a fejemre, hogy bemondtam a nagy eredményt előre, Hubi meg nem ért oda a dobogóra – sem. Most inkább hallgatok, de szerintem holnap nyerni fog!”

És „holnap” nyert is Kós Hubert – élete első Európa-bajnoki aranyérmét.
Kétszáz vegyesen.

Bob Bowman, aki például Michael Phelpst 23 olimpiai aranyéremig (!) repítette, évek óta figyeli Kós Hubertet.

A tengerentúlról.

S bár a római Európa-bajnokságot is a távolból nézte, már csak fizikailag volt messze Kóstól, hiszen június óta élővé vált a kapcsolatuk – másként: egymásra talált a világ egyik legjobb edzője és a mi nagy tehetségünk.

Már a kontinensviadal előtt a bajnokok sorába lépett Kós Hubert, mert kétségünk ne legyen afelől: Bob Bowman nem foglalkozik akárkivel. Hiába a temérdek siker korábbról, az amerikai tréner továbbra is éhes, és ezt Léon Marchand kapcsán is bizonyította. A francia fiú nyerte meg a budapesti vb-n a 200 és a 400 vegyest – Bowman és Marchand egyéves közös munkájának eredménye, hogy a tokiói 4:11-es 400 vegyesből Budapesten 4:04 lett, így Phelps legendás 2008-as világrekordja is már csak 34 századra van.

Melléjük meg még egy rakat nagy név mellé érkezik januárban Kós Hubert: négy éven keresztül Arizonában készül az UTE sportolója.

A római arany után végképp el akarja felejteni és hagyni a „majdnem”-eket, egyvalamire akar emlékezni: arra a pillanatra, amikor Gyurta Dániel 2012-es londoni sikere után kimondta: olimpiai bajnok akar lenni.

Hogy Bob Bowman „felkarolta” Kós Hubertet, jelent valamit.

Például azt, hogy ebben a fiúban ott lakozik minden, ami ahhoz kell, hogy valóra is váltsa gyerekkori álmát.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!