Még el sem kezdődött a Premiership, máris feltüzesedett a vita arról, mikor hagyják abba. Mármint a bajnokságot, télen, a Sven-Göran Eriksson által ajánlott röpke téli szünet kedvéért. Nos, a legfrissebb, a szövetség által támogatott verzió kompromisszumos: a már kialakított versenynaptárat az idén nem kívánják megbolygatni, jövőre viszont a nagy karácsonyi-újévi hacacárét követően két hétre mindenki viszszahúzódhat az odvába, egy kis téli álomra.

Végre nyilatkozott Massimo Moratti Ronaldo-ügyben: "Ha Ronaldo maradni akar, és ezt mi is akarjuk, meg fogunk állapodni, ő pedig az Interben fog játszani, meggyőződésem szerint szenzációsan. Ha viszont a Real Madrid vagy egy másik klub olyan ajánlattal áll elő, amit egyszerűen nem lehet visszautasítani, akkor távozik."

Tizennégy hónappal a pozsonyi Duna-kupán aratott siker után ismét belekóstolhatott a magyar férfiválogatott a végső győzelem édes ízébe (utóbbi jelzőnek nem mond ellent, hogy mindez az Unicum-kupán történt). Tekintettel arra, hogy a sydneyi olimpiát megelőző négyesztendős ciklusban inkább az volt a feltűnő, amikor nem elsőként zárt a csapat, akár erre is helyezhetnénk a fő hangsúlyt. Mindazonáltal egy héttel az évad legjelentősebb eseménye, a Világkupa előtt hamis hangokat szólaltatnánk meg, ha a múlt heti teljesítmény okán a fanfárokhoz nyúlnánk.

A két csapatkapitány, Benedek Tibor és Roberto Calcaterra röhörészésbe fúló diskurzust folytatott a bemutatás alatt, a közelmúltban jubiláló játékosok ajándékokat kaptak; mintha a mosoly országába cseppentünk volna.

A monstre pénteki program délelőtti szeánszát záró összecsapás ismét megerősítette a vízilabda alaptörvényét: az elitgárdák ellen szoros eredményre sincs esélye annak, aki félamatőrként míveli ezt a sportágat. Az ebből adódó különbségek okán fizikai, pontosabban fizikális képtelenség, hogy a jelenlegi germán gárda megszorítsa a magyart, avagy egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy a Hajósban nem csupán az ördög veri a feleségét, de mi is a németeket.

Voltaképpen három jó évük volt az ausztráloknak: 1998-tól 2000-ig mindenki hozzájuk járt vízilabdázni, elvégre a világbajnokságot, a Világkupát és az olimpiát is ők rendezték. Az ausziknak ez mennyei ajándék ott, a bolygónk leghátsó szegletében, mert amúgy a kutya sem nézne feléjük, nem lenne kivel játszaniuk a nagy eseményeken, továbbá az ezek ürügyén szervezett közös edzőtáborok idején. Persze néhány hétre átruccannak a világnak azon szegletébe, ahol magas szinten űzik ezt a sportot, amúgy főnek a saját levükben.

Esztendeje "csak egy gálára maradt erő a tönkrezsúfolt versenynaptár okán: igaz, az annak ellenére frenetikusra sikeredett, hogy az idényt elég nyögvenyelősen végigjátszó magyar együttes addigi teljesítményét meg nem hazudtolva kikapott a Világválogatottól. Mondhatni, idén "szét lehet osztani a revánsot, hiszen jó néhány, akkor szerepet vállaló külföldi edző és játékos tér vissza idén, hogy ismét a normális, hat csapatot felvonultató Unicum-kupán végezze el az utolsó simításokat.

Ez lassan olyanná válik, mint a kasztanyetta. Régi hagyomány. Nevezzük spanyol bujkálósnak. Az esztendő legfontosabb eseménye előtt  idén ez a Világkupa  nincs az a tét, ami arra kényszeríthetné Joan Janét, hogy teljes vértezetben vonultassa fel hadait. Hol ez nem játszik, hol az. Most Jesús Rollán hiányzik a táncból. Fáj a lába, nem edz rendesen, négy meccset úgysem bírna ki zsinórban. Jelzés: olyan meccsre tartogatják, amelyiken sok múlhat. Ha megy nélküle is, legfeljebb megveregetik a saját vállukat, lám, milyen erősek vagyunk.

Igen, már eldőlt, elvben semmi tét  a VL-ben az sem számít, első vagy-e, vagy második a csoportban, amúgy már a spiccet sem lehet elvenni tőlünk , ehhez képest többen tobzódtak a tribünön, mint az eddigi négy hazai meccs során bármikor. Voltaképpen igazuk van a szurkolóknak: már nem sokáig láthatják az urakat élőben pólózni.

Ha nem mondta el egymás után nyolcszor, akkor egyszer sem. "Lesállás, lesállás, kedves hallgatóim, lesállás!  sírt fel Szepesi György hangja Bernből sokadszor is, miközben itthon mindenki úgy érezte, nincs a teremtésben más vesztes, csak ő. Ling játékvezető érvénytelenítette Puskás gólját  ami nem jelentett volna világbajnoki címet, de legalább az esélyt visszakaptuk volna. Ling nem kért elnézést utóbb, holott a korabeli, egyetlen kamera által rögzített felvételeken is látszik, Öcsi szabályos gólt lőtt néhány perccel a befejezés előtt, 3:2-es német vezetésnél.

Ha valaki, akkor Kovács Zoltán igazán kitett magáért a szerdai, oroszok elleni Világliga-mérkőzésen. Régen láttunk tőle ehhez fogható varázslatot, a válogatottban utoljára tán 1999 júliusában, amikor Kósz Zoltán kisebb sérülése miatt be kellett ugrania a matarói tornán, s különösen a spanyolok elleni találkozón brillírozott.Most viszont azon a produkción is túltett: 68 százalékos védési mutatója egyenesen lenyűgöző (22 lövés ment a kapujára, ebből 15-öt hárított), ráadásul ez csak szikár számadat, nem rögzíti azt, hány abszolút ziccert fogott a Gólya becenévre hallgató hálóőr. Kár, hogy egészen mást is rögzíteni kellett esetében: csütörtökön délelőtt a bal mutatóujját. Merthogy, mint utóbb kiderült, a kapus repedt csonttal védte végig az oroszok elleni találkozót&

,,Amikor tizennyolc évesen bekerültem a válogatottba, és végignéztem az akkori harmincéveseken, örültem, milyen hosszú idő áll előttem. Aztán elrepültek az évek. Persze történt egy s más, mégis furcsa megemészteni, hogy most már a fiatalabbak tekintenek rám ugyanúgy. Mindegy, azzal vigasztalom magam, hogy még itt vagyok. Meg kell mutatnom, nem szabad leírni a harminc felettieket, inkább beszéljenek arról, hogy újra és még mindig milyen jó. Azt hiszem, ez elsősorban fejkérdés, nem a testtől függ."

"Tudja, apuka, a statuálás a lényeg  magyarázta Pelikán lánya a Tanú című filmben atyjának a beszélőn, aki sehogysem értette, miért kér a vádlott ügyvédje halált saját védencére. Valami hasonló a helyzet Keith Cooperrel is.Az ugyan nem állítható, hogy a FIFA-székház az ötvenes éveket idézi, ám a szóvivő kirúgása, továbbá elbocsátásának körülményei legalábbis hajaznak a diktatúrákban bevett módszerekre. Merthogy Coopert kedd este magához kérette a szövetség új főtitkára, Urs Linsi, és a hét éve a FIFA szájának számító, mindenki által nagyrabecsült kommunikációs igazgatóval közölte: egy napot kap irodája kiürítésére.

Két mérkőzés Moszkvában, kettő Dubrovnikban, ezeken négy győzelem, s ami a leghihetetlenebb: plusz tizenkilences gólkülönbség. Efféle parádéra még az első négyéves ciklusban se nagyon volt példa, habár az 1997-es és 1999-es felkészülés során kizárólag első helyeket gyűjtött a válogatott az Eb-k előtti tornákon.

"Nem hinném, hogy a 128-as győzelem elaltatja őket. Sportemberek, tudták, mikor hibáztak, és hogy ez most belefért, de például egy Jugoszlávia elleni meccsen bizonyosan nem fog  mondta a szombatról Kemény Dénes szövetségi kapitány, aki ezúttal nem volt igazán elégedett játékosaival.

Dubrovnik Horvátország legcsodásabb városa, továbbá a vízilabda egyik legősibb helybéli fellegvárának számít. Nem véletlen, hogy épp ide hozták a házigazdák a magyarok elleni két Világliga-meccset.

Legutóbb tizenhárom évvel ezelőtt győztük le Oroszországot (pontosabban akkor még a Szovjetuniót) utoljára idegenben. Ehhez képest a Világliga szombati moszkvai nyitómérkőzésén simán, 12-6-ra diadalmaskodtak a mieink.

"Hazaszédelgett valahogy a magyar férfiválogatott vasárnap délelelőtt, illetve, ez az ige azért nem az egész csapatra illik, ám akadt jó néhány játékos, akinek az utazás is komoly megterhelést jelentett. A négy egészséges magyar pólós viszont olasz kölcsönjátékosokkal kiegészítve "agyonvágta az itáliai válogatottat.

Nehézkesen kezdte, annál biztosabban folytatta idei első mérkőzését férfi vízilabda-válogatottunk a római tornán. Az első negyed hibái után belelendült csapatunk, és Kiss Csaba, Steinmetz Barna és Benedek dupláinak köszönhetően könnyedén győzött 10-3-ra Románia ellen.