Ugyanabban a stadionban nyert 2–0-ra az Inter, amelyben három nappal korábban 3–0-s vereséget mértek rá: a fekete-kékek a Sampdoriától elszenvedett csúfos kupakudarc sebeit a Genoa elleni bajnoki sikerrel gyógyították.

A szombati Torino–Juventus bajnoki apropóján utánanéztünk, milyen társadalmi, identitásbeli különbségek húzódnak meg a két klub 102 éves párharcának hátterében. Alighanem egyedülálló a városi vetélkedések történetében a torinói rivalizálás nemi vonatkozása: a férfierőt megtestesítő „bikák” néznek itt szembe a női kifinomultságot képviselő „Öreg Hölggyel”.

Huszonkilenc perc, kilenc labdaérintés és jó néhány pluszkiló – így foglalható össze számokban Ronaldo Corinthiansban lejátszott első tétmérkőzése. A 32 éves aranylabdás csatár aligha őriz szép emlékeket az Itumbiara elleni, győztes Brazil Kupa-találkozóról, a lefújás után ugyanis egy lelkes riporter mikrofonjával alaposan arcul csapta.

Vagy José Mourinho nyitotta ki nagyon rosszkor a száját, vagy a Serie A játékvezetői hibáit vizsgáló elemzést tették közre nagyon jókor. A felmérésből mindenesetre kiderül, a bírói tévedések – a vezetőedző által sugalltakkal ellentétben – legtöbbször segítették az Intert, amely a bakik nélkül negyedik lenne a bajnokságban.

Ha a Milan a bajnokságban dobogón végez, Carlo Ancelotti vezetőedző a posztján maradhat, ám ha a feltétel nem teljesül, edzőváltás következik – és érkezhet például Frank Rijkaard. Az ultimátumot Adriano Galliani, a klub alelnöke fogalmazta meg.

Zlatan Ibrahimovic és Francesco Totti nélkül is hat gólt hozott az Internazionale–Roma (3–3) mérkőzés, amelyen a milánóiak már-már reménytelen helyzetből egyenlítettek.

Hiába csúfolják Mickey Mousekupának a ma már kétes értékű Angol Ligakupát, Sir Alex Ferguson, a Manchester United menedzsere állítja: csapata komolyan veszi a Tottenham elleni vasárnapi döntőt. Még ha a kezdők között ezúttal néhány zöldfülű is szóhoz jut.

A csütörtöki visszavágók nyomán tizenhatosra szűkült az UEFA-kupa mezőnye, és a társaságban – korántsem tizenhatodikként – szerepel a Zenit is. Huszti Szabolcs csapata a Stuttgart otthonában is 2–1-re nyert, és továbbjutott.

Egyetlen gólt sem szereztek az olasz együttesek az angol vetélytársaik elleni, hétközi Bajnokok Ligája-mérkőzéseik során, a Roma, az Internazionale és a Juventus csődjében pedig egyesek máris az itáliai labdarúgás hanyatlását látják. Mi ilyen kijelentésekre azért nem ragadtatnánk magunkat, azt azonban tényszerűen meg kell állapítanunk: a catenaccio taktika hagyományaira építő, biztonságra törekvő olasz futballstílus látványosan megbukott.

Többen rámutattak már: az angol utánpótlás-nevelés kudarcának egyik legfőbb oka, hogy a Premier Leagueben szereplő kluboknak sokszor jobban megéri készen vásárolni egy-egy kipróbált labdarúgót, mint éveken át képezni, nevelni, fizetni valakit, hogy aztán esetleg sohase térüljön meg a rá fordított összeg. Különösen igaz ez, ha a kiszemelt erősítés történetesen egy „tál lencséért” megvásárolható afrikai tehetség.

Megismerte a Bernabéut a Liverpool, és meg is szerette: az angol csapat a Real Madrid otthonában tett első látogatása során 1–0-ra nyert.

Kevesen számítottak rá, hogy Milánóban eleinte az angolok nyomasztó mezőnyfölényét hozza a Manchester United és az Internazionale Bajnokok Ligája-mérkőzése. Sir Alex Ferguson együttese helyzetei alapján már az első félidőben két–három góllal vezethetett volna, végül csak 0–0-s döntetlenre futotta erejéből.

A „nagyok” közül az Internazionale, a Juventus és a Roma után a Milan is teljesítette kötelező feladatát, hazai pályán 1–0-ra legyőzte a Cagliarit. Az eredmény arra biztosan jó, hogy ideig-óráig palástolja az ezúttal is halványan futballozó piros-feketék gondjait.

Agatha Christie-regények csúcspontját idézte a bolognai stadionban lezajlott különös találkozó, amelyen az Internazionale szövevényes „bűnügyének” valamennyi szereplője – a „gyilkos” (Massimo Moratti), az „áldozat” (Roberto Mancini), az „áldozat fegyverhordozója” (Szinisa Mihajlovics) és a „merénylet haszonélvezője” (José Mourinho) – felvonult.

Az elmúlt húsz héten szombatról szombatra igyekeztünk elmondani egy-egy olyan történetet a nemzetközi labdarúgás világából, amely a sportág határain túllépve társadalmi és politikai kérdéseket is érintett. Bár a témák tárháza alighanem kifogyhatatlan, sorozatunk a végéhez érkezett. A huszadik, utolsó részben néhány aktuális, sportdiplomáciai szempontból kényes futballeseményt járunk körül.

Michel Platini, Didier Deschamps, Zinedine Zidane, Patrick Vieira, Lilian Thuram, David Trezeguet és Franck Ribéry. Valamennyiüket a francia labdarúgás meghatározó egyéniségeként tartják számon, ám nem csak ez a közös bennük: ha a Juventus megszerzi a Bayern Münchentől Ribéryt, a torinói klub arcképcsarnokában is együtt szerepelhetnek.

Ha 2009. február 23-ig nem veszít Serie A-mérkőzést saját pályáján az Internazionale, José Mourinho vezetőedző elmondhatja magáról: bajnokin hazai közönség előtt hét éve nem vallott kudarcot aktuális csapatával. Tegyük hozzá, az eredmény félig már zsebben van, hiszen a milánóiak legközelebb március 1-jén fogadnak olasz ellenfelet (Roma) a San Siróban.

Utolsó városi derbijére készül Paolo Maldini, a Milan 2009 nyarán visszavonuló, 40 éves hátvédje, a rangadó mégis az Inter ünnepét jelentheti: ha a fekete-kékek nyernek, helyi riválisukkal aligha kell számolniuk a versenyfutásban.