ALAPVONAL. Abnormális állapot. Nem tarthatott, nem is tartott az idők végezetéig. Ránk köszöntött a rendszerváltás – azaz a magyar sportra inkább rászakadt. Ami organikus, természetes fejlődés eredménye volt, azt már réges-rég felszámolták, ami mesterségeset a helyére ügyködtek, az egyszer csak hirtelen összedőlt. Maga alá temetve sok-sok sportklubot.

ALAPVONAL. E nyolcakat nem azért száműzték, mert oroszok, hanem mert rovott múltúak, vállalhatatlan értékrendet, nézeteket vallanak vagy egyszerűen hülyék. Ehhez viszont nem kell háború – zavaros alakok, fejek és jellemek békeidőben is vannak, ilyen erővel ezt a vizsgálatot mindig és minden nemzet fiai, lányai kapcsán elvégezhetnék. És elég sokan elbuknának rajta...

ALAPVONAL. Jót tenne egy méltó vetélytárs a Ferencvárosnak, a bajnokságnak, a magyar futballnak is. Különben két év múlva a Fradi beállítja az Újpest 1969–1975 közötti hetes, majd az MTK első világháborút követő tízes diadalsorozatát.

ALAPVONAL. Mindezt nem a passzív romantika jegyében idézem fel, lenne egy még kellően ki nem munkált javaslatom. Írassék ki pályázat a különféle sportágakban a magyar válogatottakat buzdító dalokra! Természetesen nem a zenére – ésszerű kész, hozott, általánosan ismert és közkedvelt anyagból dolgozni –, hanem a szövegre!

Az egykori öttusázó vallja, a sport olyan karakterjegyeket ad, amelyeket semmi más nem pótolhat.

ALAPVONAL. A ma húsz esztendeje elhunyt Molnár Dániel volt ugyanis a homo ludens, a játékos ember megszemélyesítője. Mindig, mindenhol, mindenkivel és mindent is játszott. Még játék közben is igyekezett valami mást is játszani.

Az olimpiai és vb-ezüstérmes átlövő győztesnek született – 50 esztendeje, 1973. március 23-án.

ALAPVONAL. Husztit már csak azért is helyes volt meneszteni, mert ősszel szerződtetni sem kellett volna. Érdemes felidézni 2010 szeptemberében kelt nyílt levelét, amelyben lemondta a válogatottságot; egyesek karakán szókimondásnak tartották, én szerepzavarnak, egyik barátom simán cirkusznak, el is keresztelte a feladót »Hiszti« Szabolcsnak.

According to the former Szeged and Veszprém star, the fate of Hungarian handball in general depends on the performance of the senior national teams.

ALAPOVONAL. Az atlétika ugyanis a sportok királynője, alattvalói kétszáznál is több országból hódolnak neki, és a tízmilliós Magyarországnak e tény önmagában kijelöli a helyét a nap alatt.

ALAPVONAL. A szurkolói, sportkedvelői lét időben és térben meghatározott, korlátozott. Hiszen az emberi lét is az. A bélyeggyűjtő akkor boldog, akkor hódol szenvedéllyel és elégedetten a hobbijának, ha amellett, hogy általában szereti a bélyegeket, elsősorban a saját, az aktuálisan meglévő albumait szereti. Érvényes ez a futballdrukkerre is.

ALAPVONAL. Olykor megütközve tapasztalom, hogy a hervatag felhozatalért elsősorban felelős, pénzt, paripát, fegyvert megkapó szakemberek képesek a kívülálló hűvös tárgyilagosságával minősíteni az egyes csatavesztéseket. Miközben gyakran már az első lépést elvétik, amiért jórészt persze a felbolydult világ okolható.

ALAPVONAL. Hogy akkor kit, mit szeretek? Szeretem a kritikát, ha az a szubjektivitás, a tévedés lehetőségének fel- és elismerésével párosul. Szeretem a valódi szakvéleményt, ha az nem megfellebbezhetetlen, nem tudományoskodó, hanem közérthető. Szeretem, ha egy sportág avatott, felkent tudora tisztában van azzal: attól még, hogy e szakterülethez mindenki másnál jobban ért, egyáltalán nem biztos, hogy bármi máshoz is jobban értene az átlag földi halandóknál.

ALAPVONAL. Érdeklődéssel olvasnék egy listát arról, kik alkotják a FARE tagságát, hányan vannak. Mert bizonyságot szeretnék kapni arról, hogy a hevület és a küldetéstudat önmagában nem elegendő ahhoz, hogy több tízezres szurkolótáborokról és áttételesen országokról véleményt, ítéletet alkothassanak, amely súlyos következményekkel járhat.

ALAPVONAL. Pedig nemhogy több emberöltő, egyetlen esztendő kimagasló teljesítményeit is bajos mérlegre tenni. Ezt igazolja szinte minden alkalommal az Év Sportolója Gála. A voksolás során a sportújságíróknak a bevett fordulat szerint az almát kell a körtével összevetniük, de egyszer valaki találóan jegyezte meg: még ennél is rázósabb a feladat, az almát a lopótökhöz mérjük. Ráadásul nem ritkán roppant bőséges a termés.

ALAPVONAL. Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy ha a rajongásig szeretjük a sportot, ha mesterségesen a sportra szűkítjük érdeklődési körünket, életterünket, akkor megszűnik számunkra és körülöttünk az energiaválság, a háborús helyzet, a koronavírus a maga ki tudja már, hányadik mutációjával – de az nem önámítás, hanem lélekemelő realitás, hogy e csoda egy mérkőzés, egy verseny erejéig igenis bekövetkezhet.

ALAPVONAL. A sport azonban e tekintetben is üdítő, szenteste közeledtével mondhatom úgy is, üdvözítő kivétel. Itt nincs kényszerhelyzet, nincs kényszermegoldás sem. A választás lehetősége mindig adott. Nem is feltétlenül jó és rossz, hanem akár jó és még jobb között.

ALAPVONAL. Itt kezdődik a bökkenő. Mert míg háborúban nem elvárható a külső szemlélőnek is tetszetős győzelem, és a hazatérő csapatokat sem »Szép volt, fiúk!« üdvrivalgással fogadják, addig a modern professzionális labdarúgás a szórakoztatóipar egyik csúcsterméke. Azaz szórakoztatnia kellene.

ALAPVONAL. Az viszont teljes egészében az, hogy az emberi természet nagyjából örök. (Még ha a mai, „letörekvő” új korosztály számos képviselője úgy tesz, mintha az előző ötven, száz generáció tagjai folyamatos és súlyos tévedésben éltek volna.) Meggyőződésem szerint ezért is jelentene döbbenetes áttörést, revelációszerű felismerést, ha a Török Bódog által említett értékeket képesek lennénk számszerűsíteni.

ALAPVONAL. Ezzel el is érkeztünk a mába, az eredetileg holnapról előre rángatott Katar–Ecuador partihoz. Az eddigi legszerényebb szereposztáshoz – de valószínűleg nem a legeseménytelenebb nyitó meccshez. Mert bár a katari vb kapcsán minden korábbinál több a kétely és a bizonytalanság, annyit azért bátran kijelenthetünk: az eddigi négy 0–0-nál kevesebb gólt semmiképpen sem láthatunk.