Röplabda: Kántor Sándor 50 éves, hadd szóljon a lemez B-oldala!

– Eliramlott fél évszázad az életéből. Mintha mi sem történt volna, nem vesz tudomást róla, vagy vízválasztónak tekinti?
– Hasonlatként azt mondanám, hogy meg kell fordítani a bakelitlemezt, fel kell tenni a B-oldalt, és hadd szóljon – válaszolta a korábbi BEK-döntős, CEV-kupa-győztes, világválogatott, olasz aranylabdás, nyolcszoros magyar, kétszeres német bajnok, az év magyar játékosának nyolcszor megválasztott ütő.

– Mit fogunk hallani a B-oldalon? Lesznek nagy slágerek?
– Remélem! Valami máson gondolkodom, mint eddig… Egy-két hónap múlva nyilvános lesz az elképzelésem, de addig nem szeretnék többet elárulni.

– Azért nyugtasson meg, a röplabda adja a zenei alapot…
– Természetesen. A sportág tizenhárom éves koromtól elkísér, és remélhetőleg ezután sem tágítunk egymás mellől.

– Én azért erősködöm: min töri a fejét?
– Két olasz kollégámmal régóta dolgozunk az ügyön, és ahogy mondtam, néhány hónap múlva kézzelfogható, látható és – ha már zenei párhuzammal éltem az előbb – hallható lesz. Mindig maximalista voltam és vagyok, most is tökéletesen megalapozom, amit elterveztem.

– Az Olaszországban világklasszis játékosként, az elmúlt évtizedben ötszörös olasz bajnok női utánpótlásedzőként szerzett tudása nem tudott érvényesülni a magyar közegben, tavaly az UTE-ben kurtán-furcsán ért véget szűk kétéves munkája. Nem lehet, hogy kíméletlen alapossága, aprólékossága, a röplabdaelitből hozott profizmusa túlságosan is ránehezedik a magyar játékosokra és klubvezetőkre? Nem lehet, hogy utánpótlás-nevelésre van hivatva, ahelyett hogy felnőtt játékosok labdakontaktjának javításával töltse ideje nagy részét?
– Lehet, hogy igaza van, de nekem máig a fülemben csengenek pályafutásom külföldi kulcsfigurái, Vladimír Pridal, Janusz Zagórski, Stelian Moculescu vagy Bruno Bagnoli mondatai. Szavaik kőbe vannak vésve, és ezt a követ mindig megérintem. Én nem szeretem az időt húzni, szemtől szemben elmondom a véleményem. Itthon erre megsértődnek, míg külföldön nem kezdenek úgy mondatot, hogy hát én úgy gondolom… Nem akarok másképpen élni, viselkedni Magyarországon, mint Olaszországban.

– Mikor költözött vissza Rómába?
– Augusztus végén, de még előtte megtartottam a hagyományos cesenaticói röplabdatábort, amelyen az évek alatt összesen mintegy húsz magyar edző és csaknem háromszáz gyerek vett részt. A magyar edzők érdeklődése máskor is megmutatkozott a modern röplabda iránt, nagyon jólesett, amikor 2019. szeptember elején meghívtak előadni a Budaörsön megtartott edzőképzésre, amelynek első napján „Az alkarérintés – az alapoktól a nyitásfogadásig” címmel tartottam előadást csaknem kétszázötven szakembernek. Rengetegen hívtak fel utána, nem is biztos, hogy csak edzők, és volt, aki ezt mondta: végre valaki rendesen megmutatta és elmagyarázta az alkarérintést…

– Ha már szakma… Egyre többször hallom, a női röplabda élvezhetőbb, mert a férfiak piszok kemény támadásait lassan lehetetlen kivédekezni, míg a nőknél több az esély a hosszabb labdamenetekre. Egyetért?
– Tény, a férfiröplabdát uralja az erő, de a nők sincsenek már nagyon lemaradva. A férfiaknál négy tizedmásodperc „telik el” a nyitás és a nyitásfogadás között, és a hölgyeknél is közelít az öt tizedmásodperchez. A női röplabda csak az elmúlt tíz évben hatalmasat fejlődött, nagyot változott például a szerva is: elkezdték alkalmazni a felugrásos pörgős, azaz spin nyitást, amely jóval gyorsabb, hatékonyabb a lebegő, azaz float szervánál. Előbbinél ugye négy tizedmásodperc, utóbbinál hat tizedmásodperc a labda útja, és a két tized jelentős különbség a nyitó és fogadó játékos közti mintegy tizenkét méteren.

– Mit csinál most?
– A kétéves magyarországi kitérő miatt kicsit kiestem az olasz körforgásból, és bár technikai igazgatóként szeptembertől számított rám egy B-ligás római klub – illetve brazil és görög ajánlatom is volt –, nem írtam alá a szerződést, mert már elkezdték a munkát, és nem lett volna szerencsés hirtelen más elképzelésekkel belecsöppenni.

– Van egy mottója, miszerint „megcélzod a Holdat, és eléred a háztetőt”. Mi a Hold, és mi a háztető az ötvenéves Kántor Sándornak?
– A Hold egy olasz A1-ligás csapat edzői posztja, a háztető saját egyesületet irányítani technikai igazgatóként, mellette egy A1-ligás együttes stábtagjának lenni.