Nem vicc – L. Pap István jegyzete

A nehézatlétákkal csak a baj van. Az egyik (birkózás) nagy nehezen bent maradt az olimpiai programban, a másikat (súlyemelés) annyira dicsérgeti a NOB, hogy talán mégsem dobja ki, a harmadiknak (ökölvívás) meg a szövetsége nemkívánatos, de a sportág, úgy fest, maradhat.

A birkózóknak hatalmas mázlijuk, hogy éppen Szentpéterváron döntött arról öt éve a NOB, hogy az ősi, ráadásul magyar szemmel is rendkívül sikeres sportág helyébe mondjuk nem a vusu (nyilván mindenki tudja mi az, amúgy ősi kínai harcművészeti sport) lép, hiszen Vlagyimir Putyin nemcsak rendkívül szívélyesen köszöntötte a végrehajtó bizottság tagjait, de rövid beszédében azt is elmondta: ő személy szerint nagyon kedveli a birkózást. És innentől nem voltak kérdések – jellemző, hogy az ökölvívók mai kármentését az időközben újra megerősödő birkózók szerb elnöke, Nenad Lalovics felügyeli.

Az ökölvívók elszánt fickók, önmagukat is képesek padlóra küldeni, hiszen csak azért is Gafur Rahimovot választották újra AIBA-elnöknek, aki nem sokkal nagyobb bűnöző, mint azok, akik szerint vállalhatatlanul az, a döntés mégis kiverte a finnyás NOB-tagoknál a biztosítékot. Ez eleve nem ígér sok jót, még a legjobb verzió az, hogy lesz boksz Tokióban (nemigen tud nem lenni, a program évek óta végleges), csak éppen nem a saját világszövetsége rendezi, hanem vagy a NOB, vagy a vadabb forgatókönyv szerint valamelyik profi világszervezet, esetleg egy erre az alkalomra gründolt magáncég. Jelenleg csak az biztos, hogy a Rahimov vezette AIBA Japánba sem teheti be a lábát, nemhogy a játékokra. Amúgy pedig egyedüliként az összes olimpiai sportág közül az ökölvívás olimpiai kvalifikációjáról nem tudni semmit, miközben alig több mint másfél év múlva fellobban a láng.

A súlyemelők nyilván örülnek a bunyósok felől érkező rémhíreknek, hiszen így kevesebb fény esik rájuk, miközben a NOB továbbra is „aggódik” a doppingérzékeny sportág sorsa miatt. Igaz, ez a tokiói részvételt már nem, ellenben a 2024-es párizsit nagyon is érintheti. És hiába hálás az IWF és magyar elnöke, Aján Tamás a Nemzetközi Olimpiai Bizottság erőfeszítéseiért, ha az utóbbi továbbra is fenntartja a súlyemelés ideiglenes státuszát a 2024-es műsorban.

Itt tartunk most, a hosszú évtizedekig mozdulatlan ötkarikás program, amely lassan nőtt-növögetett, már rég elérte a határait, és csak mások kárára kerülhet be új sportág. Thomas Bachék nem viccelnek, és úgy tűnik, ennek a régiek közül kizárólag olyanok ihatják meg a levét, amelyek legendák sorát adták a magyar sportnak.