Eddy Merckx, azaz Kannibál tanár úr 80 éves

Az összetett aktuális első helyezettjének járó sárga trikóban tekert Eddy Merckx az 1975-ös Tour de France 14. szakaszának végén. Ez volt a hatodik alkalom, hogy rajthoz állt a francia országúti körversenyen, és addig mind az ötöt megnyerte, fente is a fogát két riválisa, Bernard Thévenet és Joop Zoetemelk. A meredek Puy de Dome emelkedőjén Merckx egyedül tekert a szurkolók közötti szűk ösvényen, amikor az egyik néző kilépett a tömegből és gyomron vágta. A fájdalom hatására megtorpant, lelassult, de végül beért.

Teljes neve: Édouard Louis Joseph Merckx Született: 1945. június 17., Meensel-Kiezegem Nemzetisége: belga Sportága: kerékpár  Legjobb eredményei:  5x Tour de France-győztes (1969, 1970, 1971, 1972, 1974),  34x TDF-szakaszgyőztes; 5x Giro d’Italia-győztes (1968, 1970, 1972, 1973, 1974), 24x Giro-szakaszgyőztes; Vuelta a Espana-győztes (1973), 6x Vuelta-szakaszgyőztes; 3 országúti világbajnok (1967, 1971, 1974); 3x Európa-bajnok (1970, 1977 – madison; 1975 – omnium)

Az ütés nyomán az orvosok enyhe vesegyulladást állapítottak meg nála, de nem adta fel, fájdalomcsillapítóval és vérhigítóval kezelték a pihenőnapon. Ennek hatására megtört, Thévenet átvette a vezetést. Ekkor sem szállt ki a belga kiválóság, az egyik legkeményebb alpesi szakaszon már a rajtvonaltól támadt, úgy érezte, lehet esélye a visszatérésre. Bukott, eltörte az arccsontját és az állkapcsát, de visszaült és tekert tovább. Két másodperccel maradt el Thévenettől. Hiába kérték, nem adta fel, pedig csak folyékony ételt tudott enni. Szenvedett, de csapattársaira gondolt, és kitartott a Tour végéig.

Másodikként zárt Thévenet mögött, aki a sikerét követően ellenfele iránti tiszteletéről tett tanúbizonyságot: „Mondd meg, ki lett utánad a második, és megmondom, mennyit ér a győzelmed” – jelentette ki. A támadót később elkapták, de mindösszesen egyfrankos büntetést kellett fizetnie. Ezzel a Tourral egy korszak zárult le Merckx pályafutásában, amelyet – ahogy ez az eset is mutatja – mindvégig a küzdés, kitartás, alázat és a győzelem iránti olthatatlan éhség jellemzett.

Merckx alig másfél hónappal a második világháború végét követően született a belgiumi Kiezegem településén. Családjával nem sokkal később Brüsszelbe költözött, a szülők egy csemegeboltot vezettek, attól néhány méterre élhette ki sportos szellemét a kis Eddy, aki teniszezett, kosárlabdázott és focizott is. Egyáltalán nem voltak gazdagok, bátyjával, nővérével és a szüleivel együtt öten aludtak egy szobában. Segíteni akart családja anyagi helyzetén, ezért a kasszából titokban mindennap kivett száz frankot és elrejtette a padláson, abban a tudatban, hogy így spórol a szülőknek. Négyezer frankot gyűjtött össze, amikor az édesanyja felfedezte a rejtekhelyet…

Gyakran kellett besegítenie a boltban, de nem szerette a rutinmunkát. Versenyezni akart. Tizenhat évesen otthagyta az iskolát, attól kezdve csak a kerékpár számított. Apja támogatta, a nagy versenyei előtt mindig ő polírozta utoljára a biciklijét, de volt még egy mentora, a korábbi profi kerékpáros, Félicien Vervaecke, aki a Merckx-családtól nem messze nyitott kerékpáros boltot.

Még húszéves sem volt, amikor az amatőrök között világbajnokságot nyert. A Népsport fényképes cikkben mutatta be a belga kiválóságot. „Egy orvos eltanácsolt a versenyzéstől, mert nem találta rendben a szívemet – idézi lapunk 1964. szeptember 29-i számában. – Ezek voltak életem legkeserűbb napjai. Azután egy újabb vizsgálat következett, és 1961 nyarán mégiscsak elkezdtem a versenyzést. Akkor már csak az anyám aggodalmait kellett eloszlatnom.”     

Ez viszonylag hamar sikerült. 1962-ben negyvenhét versenyéből huszonhármat nyert meg, egy évvel később huszonnyolc győzelmet ünnepelhetett. Az olimpia évében a világbajnokságig húsz versenyen lett első, pedig egy bukásnál megsérült a háta, ami felborította a felkészülését, de a vb-re visszanyerte kiváló formáját, 27 másodperces előnnyel nyert, a tokiói játékokon 12. lett az országúti mezőnyversenyen.

Katonai szolgálata leteltét követően 1965-ben profinak állt, a Solo Superia nevű kiscsapat szerződtette, de annyira kitűnt, hogy a következő évet már az egyik legerősebbnek számító Peugeot színeiben kezdte meg. 1967-ben indult először nagy háromhetesen, a Giro d’Italián összetettben a kilencedik helyen zárt, a profi vb-t viszont megnyerte. 1968-ban az összetett mellett a hegyi és a gyorsasági pontversenyen is első lett a Girón, ’69-ben a Tour de France-on az összetett mellett szintén elhozta a hegyi és gyorsasági trikót is, ez is mutatja, hogy hegyen és sprintben is kitűnt, és azon a Touron mindhárom egyéni időfutamon is ő lett az első. Erre tekintettel kapta meg a Kannibál becenevet egy francia versenyzőtől, Christian Raymondtól.

Pedig úgy tűnt, nem is indulhat élete első Francia körversenyén…

„Háborog a külföldi sportsajtó, s a kerékpársportért lelkesedő közönség. A belga szövetség tiltakozására ugyanis Eddy Merckx egy hónapos eltiltását – amelyet az Olaszország körüli versenyen ajzószer használata miatt kapott – azonnali hatállyal felfüggesztették. A híres belga országúti versenyző tehát ismét »szabad«, s már indulhat a június 28-án kezdődő Tour de France-on is” – írta a Népsport 1969. június 26-án.

A hetvenes évtized első felében egyértelműen Merckxtől volt hangos a kerékpársport, 1973-ban például arra kérték a Tour de France szervezői, hogy inkább ne induljon el, hadd győzhessen más is. Cserébe abban az évben megnyerte a Vueltát, a háromheteseket illetően tizenegy összetettbeli sikert ért el 1968 és 1974 között. Az utóbbi évben a Giro és a Tour mellett a világbajnokságon is első lett, ezt a bravúrt később Stephen Roche (1987) és napjaink klasszisa, Tadej Pogacar (2024) tudta elérni még. A Touron 34 szakaszt nyert meg összesen, ezt tavaly döntötte meg a később lovaggá ütött brit kiválóság, Mark Cavendish.

Népszerűségét jól mutatja az alábbi anekdota, amelyet szintén lapunk közölt 1970-ben: „A minap az egyik belga lapban meglehetősen merész fotó jelent meg. Baudouin király kezet nyújt Merckxnek. Mellettük egy szurkoló alakja látható, amint töprengve kérdezi: »Na jó, ez itt Eddy, de ki az, aki gratulál neki? Pedig valahonnan ismerem ...« S hogy Merckx mennyire népszerű, az is bizonyítja: nem tekintették felségsértésnek ezt a beállítást, s nem fogták perbe miatta a lap főszerkesztőjét…” 1974-es sikerei egy belga kertészt is megihlettek, egyik nemesített rózsafajtájának a „felejthetetlen Eddy” nevet adta. A névadást azzal indokolta, hogy „aki ezt a rózsát megszagolja, az sohasem felejti el, és közben Merckx sikereire emlékezik.”     

Nagyon készült az 1975-ös Tourra is, erejét mutatja, hogy Flandriai körön száz kilométerre a céltól szökött meg Frans Verbeeckkel, aki aztán teljesen kimerülve, fél perccel Merckx mögött ért be. „Hihetetlen, ahogy teker. Túl gyors nekünk, nem tudom, hogy mi lehet az oka. Kétszer olyan gyorsan hajt, mint tavaly” – jelentette ki Verbeeck a versenyt követően. Aztán jött az a gyomros incidens. Egy-egy háromhetesen még elindult, de 1978. március 19. után több versenyen nem állt rajthoz

„Elhatározásom végleges, abbahagyom a kerékpározást. Nem tudok már úgy edzeni, hogy részt vehessek az idei Tour de France-on, pedig azt hittem, ez lesz a búcsúszereplésem. Az orvosok azonban eltiltottak az erőteljes edzésmunkától, s nekem nincs más választásom, mint meghajolni döntésük előtt” – jelentette be hetekkel később.

A sportágtól azonban egyáltalán nem szakadt el. 1986 és 1997 között a belga válogatott edzője volt, az 1996-os világbajnok Johan Museeuw neki tulajdonítja sikerét, ugyanis Merckx azt tanácsolta, hogy emelje meg a nyergét két milliméterrel, ez a húzása pedig döntőnek bizonyult. 2004-ben szakkommentátorként élhette át, hogy fia az athéni olimpián bronzérmes lett. Axel az országúti mezőnyverseny végén a célvonalon áthaladva apjára mutatott, aki egész pályafutása során nem érzett akkora büszkeséget, mint abban a pillanatban.

Tavaly decemberben kerékpározás közben nagyot esett és csípőcsonttörést szenvedett. „Hála az égnek, visszatérhetek majd bringázni, de amúgy sem féltem attól, hogy eltiltanának tőle az orvosok. Én kerékpárral a testemben születtem és kerékpárral a testemben fogok meghalni is” – nyilatkozta a műtétje után a Sporzának.

Kerékpárgyártó cége a 80. születésnapja alkalmából külön kerékpáros túrát szervez a tiszteletére. A stílszerűen nyolcvan kilométeres kavicsos (gravel) útvonal a gyárnál kezdődik, és a Merckxhez kötődő különleges helyszínek mellett néhány rejtett gyöngyszemet is érint.