Nagy szám – Somogyi Zsolt jegyzete

Századik Bundesliga-meccsén védett Gulácsi Péter. Ez aztán a nagy szám! A BVSC Szőnyi úti „gödréből”, a kicsi, salakos pályájáról, amelyhez egy lépcső vezetett le a régi öltözőktől, nem volt rövid az út – sok tanulsága van ennek a karriernek. Tíz éve, sokan emlékszünk rá, a már húszévesen is tudatosnak, érettnek, a többieknél felnőttebbnek, komolyabbnak tűnő kapus főszerepet vállalt a korosztályos vb-bronzérem elérésében. Abban a csapatban eleinte a szintén tehetséges Balikó Milánnal rivalizált, egy ideig a padon ült, külön tanmese, hogy kettejük versenye végül nem a kapuban, inkább a fejekben dőlt el – a józan ész, az intelligencia mindvégig nagy támasza volt a lipcsei Péternek.

Fiatalon költözött Liverpoolba, noha tudta, a Premier League nagyon távolinak tűnik, a kispadig sokszor eljutott, az oldalvonal akkor még magas volt, nem sikerült átlépni (eddig – ki tudja, mit hoz a jövő...), de a fejlődése szempontjából el kellett fogadnia az ajánlatot. Liverpoolban lett az éltanuló gimnazistából felnőtt, és okosan lépett vissza Angliából Salzburgba – ez volt a topbajnokságok felé vezető legjobb döntés. Az osztrák bajnoktól került a lipcsei kispadra, a fix kezdőcsapattagságot cserélte a bizonytalanra, és ekkor is neki lett igaza: munkával, akarattal és főleg ésszel dolgozva kiszorította az addig védő kollégát a Leipzig kapujából, és ma a Bundesliga legjobb kapusát tisztelhetjük benne. A statisztikái láttán egyre több kérő jelentkezett érte a klubjánál, amely nem adja, túlságosan értékes, Lipcsében úgy érzik, nem tudják pótolni...

Ma már a válogatott alapembere, pályán és pályán kívül is vezér, időközben édesapa lett, az addig is érett, komoly fiúból még tudatosabb, felelősségteljesebb ember lett – a szemünk előtt. Ha egy gyerek kapus akar lenni, nézze Gulácsi Pétert – és keresse fel Balikó Milánt, talán megtudja, milyen könnyen le lehet térni az útról.