A húsevő haragja – Szeli Mátyás jegyzete

Az uborkaszezonra jellemző sztori, hogy Franck Ribéry ordenáré módon osztotta ki azokat, akik kritizálták, amiért egy ezerfontosra taksált aranyozott steaket evett, és ezt egy képmegosztó oldalon követői elé tárta.

A Bayern Münchennél érthető módon kiakadtak, megbüntették a franciát, nyomatékosították, példaképként kell viselkednie, az élet pedig megy tovább.

Bulvárszagú történet, ettől még több szempontból jellemző kórképe a mai labdarúgásnak.
A közösségi oldalak megjelenése feszültségforrás a klubok számára, hiszen kínosan ügyelnek arra, hogy minél inkább szabályozzák – ezzel sablonossá és unalmassá tegyék – a kommunikációt kifelé, ellenben nem tilthatják meg e platformok használatát. Az illetékesek legfeljebb kommunikációs tréningekkel bírhatják rá az arra fogékonyakat, nehogy ellentmondásosat (vagy érdekeset) írjanak, másoknak külön stáb kezeli a profilját, de senki sem akadályozhatja meg, hogy egy játékos a kezébe vegye a telefonját és hülyeséget csináljon.

A futballisták többsége áldásként foghatja fel a közösségi oldalakat, azokon keresztül saját maguk alakíthatják a róluk kialakult képet, és persze ezek jelentik a személyes márkaépítés egyik legfőbb, jól fizető eszközét.

Mivel ugyanannak a virtuális térnek a részesei, az embereknek megvannak az illúzióik, hogy közvetlenül szeretetük/utálatuk tárgyához beszélhetnek. Ezáltal a labdarúgók minden korábbinál jobban ki vannak téve a hozzászólók visszacsatolásának, akár ezres nagyságrendben szembesülhetnek a rosszindulatú üzenetekkel, volt, akinek felesége halálán élcelődtek, másnak rákot kívántak „jóakarói”.

A milliós követői táborokban mindig lesznek szélsőségesen reagálók, Ribéryt a rongyrázás miatt ekézték, míg Raheem Sterlingen például azért gúnyolódtak, amiért egy diszkontáruházban vásárolt.
Ennek tükrében úgy is tekinthetjük, Ribéry joggal akadt ki, hiszen arra költi a pénzét, amire csak akarja, más kérdés, hogy ezt milyen stílusban tette szóvá.

Ebből persze nem sok tanulságot vonhatunk le, ettől még a jövőben is láthatjuk a képeket, ahogy a futballisták a gyerekkel fociznak a kertben, vagy a meccsek után olyasféle drámai bejegyzéseket tesznek közzé, hogy „nagyon örülök a győzelemnek”. Akinek meg elgurul a gyógyszere, azt megbüntetik, esetleg őszintétlen bocsánatkérésre kötelezik.

Az élet pedig megy tovább.