Először az asztalt sem találta el – Izsák Anna, a teqball első női világbajnoka

A felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia kollégiumépülete előtt a bronzba öntött Öcsi lövésre lendíti a lábát, és lenéz egy narancssárga asztalra, amelynek két oldalán egy fiatal nő és férfi gyakorol a labdával. Ők ketten együtt már elérték azt, amit Puskás Ferencnek és az Aranycsapatnak sem sikerült: világbajnokok lettek.

Ha nem is labdarúgásban, de egyik új, 2014-ben Magyarországon feltalált „testvérsportágában”, a rohamosan fejlődő és világszerte egyre szélesebb körben ismert teqballban. A 24 esztendős Izsák Anna lett ugyanis a sportág első egyéni női világbajnoka tavaly decemberben a lengyelországi Gliwicében, edzője, Sipos Árpád pedig maga is aktív és sikeres versenyzője a sportágnak, van magyar bajnoki címe és világbajnoki ezüstérme is 2018-ból, versenyzett a szaúdi sivatagban és Los Angelesben is, párosban és vegyes párosban is kiemelkedő eredményeket ért el az elmúlt években, őt is meghívták a világ nyolc legjobb játékosát felvonultató Teqmastersre, a teqballmesterek tornájára. Szinte minden nap – olykor napi kétszer is – edzést tart Annának a Puskás Akadémia csarnokában vagy a Puskás-szobor előtt. Három év alatt a nulláról sikerült felépítenie Anna játékát, csiszolta a technikáját, formálta a stílusát, lényegében megtanította a játék alfájára és ómegájára. „Ha tehetjük, két-három órát mindennap edzünk – mondja Sipos Árpád. – Van ebben egymás elleni játék is, de a nagyobb rész technikai gyakorlatokból, fejlesztésből áll.”

A helyszín nem véletlen: a játékos-edző – aki egy másik sportágban, lábteniszben is az ország elitjéhez tartozik – immár tizenegy éve a Puskás Akadémia nevelőtanára, a Felcsút melletti Száron élő Anna pedig hétvégenként segít be a nevelőtanári munkába az akadémián, hét közben a helyi Endresz György Általános Iskola napközis tanára. A teqball-lal véletlenül találkozott, Árpádnak köszönhetően.

„Nyolc éve, még elsős gimnazista voltam, amikor Árpi játékosokat toborzott a kosárlabdacsapatba – eleveníti fel a kezdeteket Anna. – Bekerültem az együttesbe, de nem maradtam a kosárlabdánál, mert Árpi megismertette velem a lábteniszt, amit eleinte nem kedveltem, de aztán igencsak megszerettem. Futsaloztam is fél évig, a futballt viszont sohasem szerettem igazán, nem kedvelem az ütközést vagy ha megrúgnak. Három éve aztán Árpi rábeszélt, hogy próbáljam ki a teqballt, ami először nemigen tetszett, nem tudtam eltalálni az asztalt.”

„Ki kellett még alakulnia a labdabiztosságának” – veti közbe nevetve az edző. Anna bólogat, majd bevallja: most már jobban szereti, mint a lábteniszt. „Labdabiztos, jól támad és stabil az asztalnál, keveset ront, pontosak a lövései – sorolja tanítványa erősségeit Árpád. – Amikor tavalyelőtt csak második lett az országos bajnokságon, még sokat rontott, ezen sikerült jelentősen javítanunk.”

2021-ben ugyanis már nem lehetett megállítani itthon, bajnok lett, meglepetésre megelőzve a legnagyobb itthoni klub, a Főnix játékosait, így ő szerzett jogot arra, hogy az elsőként kiírt női világbajnokságon a magyar színeket képviselje. Azt a bajnokságot még a Balatonakarattya színeiben nyerte meg, de immár a monogramjával ellátott Puskás Akadémia-melegítője is bizonyítja: küszöbön van a PFLA teqballszakosztályának megszületése, a folyamatot persze Anna nagy nemzetközi sikere is felgyorsította. És az akadémiától eddig is minden segítséget megkapott a zavartalan felkészüléshez.

A világbajnokság 2020-ban elmaradt a pandémia miatt, 2021-ben pedig több helyszín is szóba került, sokáig úgy volt, hogy Afrikában rendezik meg, de a járványhelyzet végül Lengyelországban, Gliwicében tette lehetővé, hogy a körülményekhez képest biztonságosan megtartható legyen. „Tizennégyezres csarnokban, remek szervezés mellett, kiváló hangulatban telt a torna december nyolcadika és tizenegyedike között”  – mondja Sipos Árpád.

A női mezőnyben egyéniben 15 ország versenyzett három ötös csoportba osztva. A mérkőzések a teqballban két megnyert szettig tartanak, a szettekben 12 labdamenetet kell megnyerni (a döntő szettben a győzelemhez legalább kétpontos különbség kell). Izsák Anna százszázalékos teljesítménnyel lett világbajnok, a csoportban mindenkit simán 2–0-ra győzött le: a bolgár Jordanka Pelevát (12–1, 12–4), az ukrán Katerina Feszenkót (12–5, 12–9) , a libanoni Maria Chedidet (12–5, 12–2) és a cseh Iva Burvalovát (12–3, 12–5). Az egyenes kieséses szakaszban, a legjobb nyolc között aztán a francia Amélie Julian következett újabb 2–0-s sikerrel (12–6, 12–4), az elődöntőben pedig a torna nagy favoritja, az Egyesült Államokból érkezett Carolyn Greco. Ez a meccs volt a legizgalmasabb. Az első szettben az amerikai kapta el jobban a fonalat és 12–10-re meg is nyerte. A második szettben Annának „működni” kezdtek az ász értékű szervái és a rendkívül kellemetlen csapásai, amelyekkel az amerikai lány nem tudott mit kezdeni, 12–8-ra a magyar nyert. A döntő szettben felváltva vezettek, ám Anna összeszedte minden maradék erejét és 14–12-re legyőzte nagy riválisát. „Ez volt az igazi döntő, nagyon koncentrálni kellett, óriási meccs volt – mondja Anna. – A döntőről ezek után már tudtuk, hogy remek összpontosítással magabiztosan hozható.” A fináléban a libanoni Maria Chediddel került össze, akivel a csoportkörben már megmérkőzött, és ha nem is olyan nagy különbséggel győzött, mint korábban, mégis könnyed 2–0-s sikert aratott (12–8, 12–7). A mérlege elképesztő: hét mérkőzés, hét győzelem, 14 megnyert és csupán egy elveszített szett, 180 nyertes és csak 91 vesztes labdamenet. A fölénye megkérdőjelezhetetlen volt.

A torna összdíjazása 200 ezer dollárt tett ki, a sportági szabályozás szerint minden pénzdíj ötven százaléka a sportolóé, negyven százaléka a klubjáé, tíz százaléka a nemzeti szövetségé.
A pénzdíj – amely a negyven százalék részesedés miatt új klubok létrejöttét is serkentheti – motiváló lehet a jövőre nézve, de nem csak ez. A sportág rohamosan terjed és fejlődik, nagy perspektíva van benne. Minden évben rendeznek világbajnokságot, és a korábbi három alapkategória (férfi egyéni, férfi páros, vegyes páros) után immár női egyéni és női páros versenyszám is van, utóbbi most lesz először. Február 24-én – két nappal azt követően, hogy Izsák Anna Budapesten átveszi a Magyar Teqballszövetség az év női játékosának járó díját – újabb nemzetközi verseny vár rá Lisszabonban, a vb utáni második legrangosabb torna az Európa-túra keretében, amelyen vb-kvalifikációs pontokat is lehet szerezni, vagy ott van a Challenger-kupa, amely szintén pénzdíjas széria.

Még ennél is nemesebb cél lehet, hogy ha valóra válik a teqballosok kezdetektől megfogalmazott és dédelgetett álma, és 2028-ban tényleg olimpiai sportág lesz a teqball, az életkora alapján még Izsák Anna és Sipos Árpád is ott lehetne, utóbbi akár játékosként is. „Nem ez az elsődleges cél, nem ez mozgat minket nap mint nap, de igazán nagy dolog lenne, ha volna lehetőségünk kijutni az olimpiára” – mondja az edző. A sportág látványos magyar sikerei alapján honfitársaink mindenképpen éremesélyesek lehetnek.

A Puskás-szobor merev vonásai meglágyulnak a tavaszias felcsúti napsütésben, Öcsi cinkosan kacsint, mintha azt mondaná: „Ó, hát én is játszottam olimpián, talán hallottatok róla, ötvenkettőben, Helsinkiben. Rég volt, de szép volt...”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. február 19-i lapszámában jelent meg.)