Eb-t a karóhoz – Deák Zsigmond jegyzete

A koronavírus-járványnak „hála” a buborékok legújabb kori reneszánszát éljük, akkorákat kell fújni, hogy beléjük férjen egy-egy jelentős esemény, sportverseny. Szerencsére még egyik sem pukkadt ki, pedig általánosságban ez a hagyományos buborékok sorsa. No de hogyan fújjunk olyan óriásit, hogy beleférjen egy egész földrész? Természetesen a tucatnyi helyszínen rendezendő idei labdarúgó Európa-bajnokságra gondolok, amelyről időpontjának kerek egyéves elhalasztása óta, a pandémia alakulásának függvényében (vagy épp attól függetlenül) a legmeredekebb hírek keltek-kelnek szárnyra. Jól értesült informátorok szövik bele szünet nélkül a világháló mindenhová eljutó szálaiba a „frankót”: elmarad az Eb, egy helyszínen lesz az Eb, nézők nélküli lesz az Eb, telt házas lesz az Eb…

Szegény (egyébként dehogy szegény, sokkal inkább gazdag) UEFA nem győzte lepuffantani a fel-felreppenő kacsákat, teljesen logikusan arra hivatkozva, hogy kár jósolgatni, kizárólag az aktuális járványhelyzet ismeretében lehet releváns döntést hozni. De persze hogyan ismerjük meg előre a június-júliusi helyzetet? Kizárólag úgy, ha most annyira elromlik vagy épp annyira megjavul, hogy hónapokra előre biztosan meghozhassuk a tiltó vagy felszabadító intézkedéseket. Mivel ilyesmi nem történt, sőt, momentán a harmadik hullám tetőzésének negatív és a növekvő átoltottság pozitív hatásainak ellentmondásai között őrlődünk, érdekes, hogy a kontinentális futballszövetség hirtelen a nyitás mellé állt. A szervezet korábban mindig óvatosan fogalmazó szlovén elnöke, Aleksander Ceferin legalábbis kijelentette, mindenképpen nézők előtt kell megrendezni a mérkőzéseket. Amelyik házigazda város ezt nem tudja garantálni (áprilisban a júniusi körülményeket, ami önmagában agyrém), megy a levesbe, legfeljebb csökken a helyszínek száma.
Mondhatjuk úgy is, az UEFA illetékesei kötik az ebet, akarom mondani az Eb-t a karóhoz: ha nincs néző, nincs rendezés – a stadionok kihasználtságának mértéke egyelőre még vita tárgya lehet, de nulla semmiképp.

Lehet, ők többet tudnak, mint mi, azt, hogy az áprilisi tavaszi szél kifújja a kórságot Európából, de amennyire több mint egy éve el sem tudtuk képzelni a betegség, a karantén megpróbáltatásait, úgy most azt sem, hogy mindez egy csapásra megszűnik. Ha mégis így lesz, természetesen együtt örülünk, mert nincs szebb egy közönség előtt zajló nagyszabású sporteseménynél. Legfeljebb a maszkot eldobó, gyógyult emberek végre megint látható mosolya.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!