A magyar edzők éveken át meghatározó szerepet játszottak a svéd futball fejlesztésében.
Az angol szövetségi kapitányként is dolgozó SvenGöran Eriksson gyakorta elismeri, hogy a magyarok nélkül Svédországban nem tartana olyan magas szinten a labdarúgás, mint manapság. Ráadásul a világ egyik legelismertebb szakembere abban is biztos, hogy a magyar labdarúgás hamarosan felemelkedik.
„Elsősorban a magyar futball dicsőséges múltja miatt hiszek abban, hogy újra sikeres lehet – mondta Sven-Göran Eriksson, akit a Svédországban élő magyar edző, Móré Imre interjuvolt meg a Nemzeti Sportnak. – Ráadásul a svéd labdarúgás forradalma magyar edzők nevéhez fűződik, az ő segítségükkel lehetett a mi futballunk naggyá. Dolgozott nálunk ugyebár Schlosser Imre, Tóth III Mihály, Czeizler Lajos, Markos Imre, Vampetics István. Később Várszegi Vilmos, Dombos Ottó – aki ráadásul felfedezte a svéd futball egyik legnagyobb egyéniségét, Ralf Edströmöt –, és közéjük tartozik Móré Imre is. Úgyhogy valóban van kötődésem a magyar futballhoz.”
S nem csupán ebben a tekintetben van kapocs a két ország labdarúgása között, hanem találhatunk összefonódást a Debrecen és mostani BL-ellenfele, a Kalmar között is. Vampetics István 1921-től 1925-ig a debreceni csapat játékos-edzője volt, majd az ötvenes évek elején a Kalmar FF szakmai munkáját irányította. A szakember az Aranycsapat játékrendszerét alkalmazta Svédországban, valamint a magyaros stílust is meghonosította. Kalmarban a mai napig szívesen emlékeznek vissza arra az időszakra, amikor a magyar szakember irányította a klubot.
Nagy József svéd szövetségi kapitányként 1924-ben olimpiai bronzérmet nyert, majd helyi összeköttetéseinek köszönhetően busásan jövedelmező északi túrákat szervezett a Bocskainak. Az egyik 1931-es vendégjátékon Vampetics Istvánt felkereste a Degerfors vasgyár vezetősége, és felajánlotta neki a másodosztályú csapat edzői tisztségét. A debreceniek futballistája igent mondott, de két feltételt szabott: előbb megszerzi a magyar edzői oklevelet(!) – persze ez még nem a ma ismert licenc volt…
–, aztán egy magyar klubnál„inaskodik” néhány évig. Így lett Vampetics István a debreceniek mestere 1936-tól 1937 júliusáig, aztán Svédországba költözött. Mint a mesében: a második ligás vasgyári csapatot rögtön az első osztályba vezette, ahol a „törpe” Degerfors 1941-ben már második lett két ponttal lemaradva az „óriás” Helsingborg mögött.
Vampetics István ekkor fedezte fel a Nordahl testvéreket. Bertil Nordahl és a 17 esztendős, a Milanban kiteljesedő Gunnar Nordahl igazolása tulajdonképpen a svéd futball aranykorának első fejezetét jelentette: 1943-ban Budapesten a svédek 7:2-re megverték a tanítómestereket adó Magyarországot, 1948-ban Londonban olimpiai aranyat, 1950-ben Brazíliában vbbronzot nyertek, az (amatőr) svéd csillagok pedig elárasztották a profik piacát.
Svédországban szinte minden klub Vampetics Istvánt akarta megszerezni, a szakember 1950-ben végül Kalmarban kötött ki. Érzelmi döntés volt: leginkább ez a város emlékeztette Debrecenre. 1956 és 1958 között az egy évvel korábbi távozása után hanyatló csapatot megpróbálta visszajuttatni az első ligába, ráadásul friss magyar erővel – a Honvédnevelés, ötvenhatos menekült Markó Ferenc játszott a középpálya tengelyében.
Hiába volt zseniális edző Vampetics István, a Kalmar még húsz éven át második ligás volt, ám így is a város labdarúgásának korszakos egyéniségének tartják a szakembert.
A múlt emlékeinek legfőbb őre a csapat leghűségesebb szurkolója, Göran Ot Dahlberg: a ma már nyugdíjas úr 1940 óta legfeljebb betegség miatt hagyta ki a KFF meccseit. Az egyik helyi lapnak adott rövid interjúban néhány nappal ezelőtt a magyar edzőről is említést tett: „A jelenlegi edzőt, Nanne Bergstrandot nagyra tartom, hiszen bajnokságot nyert a csapattal, számomra mégis Vampetics István a legnagyobb szakember. Svéd játékosoknak tanította meg a labdarúgást, és nem brazil segítséggel közelítette meg a csúcsot. Ma is vannak svéd tehetségek az együttesben, mint például az Elm fivérek, de nálam Olle Lind minden idők legjobb kalmari játékosa – márpedig ő is Vampetics-tanítvány.”
A magyar és a svéd futball között manapság már szakadéknyi a különbség, azonban van egy híd, ami összeköti a két ország labdarúgását: azon edzők munkája, akik Európa szívéből indulva tették naggyá az északi ország futballját.