Évek óta tartó sikersorozat fűződik Balogh Beatrix (a sportág berkeiben csak BB) nevéhez, hiszen a Cornexi-Alcoa jobbszélsője már a kilencvenes években, vagyis a válogatott legújabb, hosszú sikerkorszakának kezdetén fontos szerepet kapott a nemzeti csapatban. Laurencz László szövetségi kapitánynál 1994-ben játszott először címeres mezben, s azóta is számítanak rá a szakvezetők. Klubsikerei közül kiemelkedik a BL- és EHF-kupa-győzelem a Dunaferrben s az EHF-kupa-diadal a Cornexiben. Megfordult a Hypo NÖ-ben, s ma a Fehérvár egyik vezéregyénisége. Németh András kapitány folyamatosan formálódó, fiatalodó válogatottjában ő a rangidős, és a legjobbak között a pekingi olimpiáig szeretne kézilabdázni.
Nagyon fáradtan érkezett Tatára? – kérdeztük a kemény őszön áteső Balogh Beatrixot.
Sok nagy csatát vívtunk a Cornexivel, de hasonló cipőben járnak társaim is, akik európai kupacsapatokból érkeztek. A keretedzésekre persze mindenki összeszedi magát, hiszen a vébé az év legfontosabb versenye, és azért marad időnk a tatai táborban a frissítésre, a relaxálásra is.
Saroksérülése már tökéletesen rendbe jött?
Még egy kicsit érzem a fájdalmat, de az edzésben nem akadályoz.
Kevés időt gyakorolhat együtt a csapat. Elég lesz a világbajnoki felkészüléshez?
Legveszélyesebb ellenfeleinknek sincs több idejük a közös munkára a vébé előtt.
Melyik csapatokra gondol?
Nagyon kiegyensúlyozott a világbajnokság mezőnye, ezért országneveket inkább nem mondanék. A lényeg, hogy a pekingi repülőjegyet érő aranyéremre nem csupán két-három csapat pályázik.
A magyar együttes aranyesélyes?
Ezt nem szeretném kimondani, de társaimnak és nekem is van egy nagy álmunk, amelyet lépésről lépésre haladva talán elérhetünk. A vébé végeredményére azonban még tippelni is nehéz.
A világbajnoki bronzérmest tisztelik a vetélytársak.
Erre megvan az okuk, hiszen a szentpétervári vébén megmutattuk, hogy képesek vagyunk nagy célok elérésére, aztán Svédországban, az Európa-bajnokságon ötödikek lettünk, vagyis az elitben maradtunk.
